Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény bőszültségű és bolsevik szervezettségű totalitárius pártállam sovén önkényével szemben nincs hatékony békés védekezés. Erős szavak. De én ma csak megvetést tudok érezni bárki iránt, aki hamis reményekkel ámítja a magyarságot. Hagyományos politikai értelemben Erdély elveszett számunkra. De még mindig ott él kétmillió magyar. Mit lehet tenni értük? A helyes válaszhoz Magyarország és Románia mai állapotát kell szemügyre venni. Ám még ez előtt egy óvást kell tennem. Nagyon szép és fölötte dicséretes, hogy sokan közülünk leszámoltak nacionalista ábrándjaikkal. De ez nem elég. Úgy hiszem, némely liberális-demokrata emberi jogi illúzióval is szegényebbek lettünk, amelyek elterjesztésében nem kevéssé ludas a magyarországi demokratikus ellenzék. Szeretném hangsúlyozni, hogy hiszek abban, hogy az embert isteni vagy természet- jog alapján, mikrokozmosz volta folytán méltóság illeti meg, s ennél fogva jogok. Ez megóv bennünket attól, hogy igazságtalanok legyünk, de ez önmagában nem politika. Lássuk be végre, hogy semmi szégyenletes nincs abban, hogy elismerjük: vannak nemzeti érdekek, ezek olykor konfliktusban állnak egymással, hogy birodalmak elpusztultak, és újak születtek, hogy a történelemben vannak győztesek és vesztesek. Az a véleményem, hogy aki nem akarja, hogy a népek versenyében a saját nemzete nyerjen, az ne foglalkozzék politikával. A politikai nézetkülönbségek ezen túl kezdődnek. Természetesen arra kell törekednünk, ha nyerünk, hogy lehetőség szerint senkit ne bántsunk, ne sértsünk, ne keserítsünk. Sőt: ha mindezt belátjuk, akár nagylelkű áldozatot hozhatunk másokért. Az akarat szándékaink keresztülvitelére nem azt jelenti, hogy győzni akarunk minden áron. Nem, nem minden áron. Akaratunk csak akkor erkölcsös, ha ügyünk igazságos. De ezt sajnos nem lehet elvont erkölcsi elvekkel meghatározni. Civilizációk ellentétei nem pusztán morális és jogi kérdések. Én szeretném azt, ha az erdélyi magyarok emberi jogait tiszteletben tartanák, megszüntetnék a fölháborító diszkriminációt, a fajüldöző elnyomást. De igazat mondok-e most? Csak ezt akarom? Nem szeretném-e, hogy a kolozsvári Fő téren, a státus-házakban, a csöndes Király és Farkas utcában azok a patrícius magyar polgárok és értelmiségiek lakjanak, akik gyermekkoromban? Dehogynem. Van ehhez „emberi joguk”? Ez nevetséges kérdés. Ezt semmilyen elvont morális elv nem biztosíthatja. Ámde méltányos-e a kívánságom? Őszintén szólva nem tudom - alighanem egyszerűen képtelenség ilyen terminusokban beszélni erről. De nem csak az engem fölnevelő civilizáció pusztult el - nyolc esztendeje kitiltottak a szülővárosomból. Ez biztosan méltánytalanság. De politikai célnak ez soványka. Mi oldódnék meg azzal, ha hazalátogathatnék? Nem, a célunk - bármilyen irreális ez ma - civilizációnk helyreállítása. A kolozsvári magyar egyetemen megtartott előadásaimról szeretnék hazafelé baktatni, s az Ursusban leülni egy sörre Szőcs Géza barátommal, aki fáradtan helyezné egy székre folyóirata kefelevonataival 389
