Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)

Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?

_______ Dokumentumok 1988-1990 Az SZDSZ-jelenség... dugig tömött irattáskáját. S megbeszélnénk, hogy ízlett az ő Petra lányának s az én Ábel fiamnak a Berde-cipó az unitárius kollégiumban. Tudom, hogy ez álom, de ilyen álom van minden olyan ember politizálása mögött, akinek meleg vér folyik az ereiben, nem szintetikus, híg lötty. Ám ma a fő kérdés a következő: velem álmodják-e ezt az álmot Magyarország lakosai? S a másik, talán még főbb kérdés: el tudják-e viselni a románságnak akár legjobbjai, hogy ez az álom valóságra váljék? Hogy legyenek ismét szép régi magyar városok Erdélyben? Hadd ne válaszoljak ma ezekre a kérdésekre. Vegyük hát szemügyre a két országot. Mindkettő válságban van, bármennyire különböző is a két válság. Romániáé világosabb. A meztelen nyomor, az éhezés, a sötét, a kegyetlen, erőszakos elnyomás, a nemzeti konfliktus alaktalan és egyelőre esélytelen ellenállást váltott ki. A fő tünet a menekülés, amelyre Magyarországon csak későn eszméltek föl, holott épp elegen szóltunk (magam pl. hét évvel ezelőtt). 1982-ben megjelent cikkemben azt kérdeztem: ha a menekülő magyarok áttörik a román-magyar határt, mi lesz? Netán lőni fog rájuk a magyar határőrség? Akkor azt hittem, ezek szónoki kérdések. Románia azóta teljesen elszigetelődött - a sa­rokba szorított fenevad dacos vicsorgása kölcsönöz még némi látszatot a Ceauşes- cu-rendszernek, amelynek fölső szféráiban is elkezdődött a bomlás; de ez még sok évig eltarthat. Magyarországot fölösleges leírnom, föltételezem, hogy Önök ismerik hazájukat. Egy új jelenség azonban említést érdemel. A független közvélemény kezd alakot ölteni, intézményeket alkotni, s meg kell mondani, féktelen politikai agitáció folyik. Ezt látván, egyik szemem sír, a másik nevet. A rendszer inog anélkül, hogy igazi alternatív politikai erők fölbukkantak volna. Naponta születnek újabb reform­tervek, platformok, tizenkét pontok és egyebek. Elfelejtjük, hogy kétféle követelés lehetséges: az egyik az, aminek a megadására a pártállam természeténél fogva képes, a másik az, aminek az elvételére képesnek hisszük magunkat, és amiért kockázatot és felelősséget vállalunk. Azok, akik ma csak úgy általában pl. többpártrendszert köve­telnek, vagy rosszhiszeműek, vagy naivak. Az egy párt ebbe soha nem fog belemenni. Akkor hinnék a követelőknek, ha már megalakították volna saját pártjaikat. A többi szájhősködés. Ugyanakkor persze örvendetes látnunk ezt a politikai tiszavirágzást. Legalább jól beszéljük ki magunkat, mielőtt legördül a függöny. Rajtunk múlik azonban, hogy képesek vagyunk-e belevinni ebbe a kétes po­litikai pezsgésbe a felelősség, a szilárd akarat, a politikai érett józanság elemeit. Ez nem a merészség hiányát jelenti, hanem éppen ellenkezőleg. A frázisok radikaliz­musa helyett azonban a tettek radikalizmusára volna szükség. De hol kapcsolódik mindez fő témámhoz, Erdélyhez? Hadd emlékeztessek az elöljáróban emlegetett görög fogalomra, a kairoszra. Ki tudja, mikor következik be még egyszer a csillagok olyan együttállása, amikor a magyar és a román nemzeti érdek megegyezik? Ma ugyanis ez a helyzet, s ez 390

Next

/
Oldalképek
Tartalom