Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1988-1990 Az SZDSZ-jelenség... hatalom, a hatalomban a védelem lehetősége rejlett akkor is, ha ez egy diktatúra udvari nemessége volt csupán. Gondoljuk csak végig, mi történt a kisebbségekkel Közép- és Kelet-Európábán a második világháború alatt és után. Mint tudjuk, a zsidók lemészárlásával kezdődött. De aztán jöttek a horvátországi szerbek, az ukrajnai lengyelek, a lengyelországi ukránok, a macedónok, utánuk a csetnikek és domobránok leöldösése, majd a keleti németség - Európa gyalázatára - máig meg nem siratott iszonyatos vége. Jól tudjuk, miért nincs ma Cseh-, Morva- és Lengyel- országban német kérdés. Milliókat üldöztek el, éheztettek halálra, gyaláztak meg, géppuskáztak le. Ne feledjük, hogy Nyugat-Európa modern államainak kivételével mindenütt allogén vezető osztályok voltak, idegen fajúak, vallásúak vagy kultúrájúak. A keleti nacionalizmusnak ez adja meg - az ún. harmadik világban máig élőén - a maga véres megkülönböztető jegyét. Sztálin fanatikusabb híve volt az etnikailag homogén államoknak - s ami ezzel a jelszóval jár: a rablásnak, a pogromnak, a lin- cselésnek, az ember név elcsúfításának mint bármelyik lánglelkű XIX. századi hazafi. Jugoszlávia kivételével egész Európában csak a magyar kisebbségnek sikerült megkapaszkodnia Erdélyben, mert vezetői a bolsevik Új Rendnek nemcsak a szekerére kapaszkodtak föl, hanem kis ideig a bakon is ültek. Aligha kell magyarázatát adnom annak, miért koncentrálok elemzésemben a vezető rétegekre - igazán nem mintha kedvesebbek volnának szívemnek. Legyen elég annyi, hogy az erdélyi magyar kultúra fönntartása a kolozsvári, marosvásárhelyi, bukaresti, nagyváradi magyar elit befolyásának segítségével önfönntartási ösztönének egyik legsikeresebb fegyverténye volt, bármennyi etikai hiba, tragikai vétek is terhelte légyen. A história gyakran visszataszító, de letagadni férfiatlan képmutatás. Miben látom az új erdélyi magyar élet, magyar kultúra alapjait megteremtő kommunista vezető réteg tragikai vétségét? Ha ugyan beszélhetünk ilyesmiről olyan emberek esetében, akiknek nincs választásuk. (A történeti hűség kedvéért említjük meg, hogy a romániai SZDP Magyar Bizottsága Erdély autonómiáját javasolta.) A vétség abban állt, hogy eltérően az első világháború előtti erdélyi román, a két háború közti erdélyi magyar elittől ez a réteg minden tekintetben a tőle idegen nemzeti érdekeket megtestesítő központi állam kénye-kedvétől függött, sőt, világszemléletileg is hozzá volt kötözve, ráadásul elvágva anyanemzete szolidaritásától. A régi erdélyi Magyar Párt vezetői birtokaik jövedelméből és részvényeik osztalékából éltek, nem politikai ellenfeleik folyósították a fizetésüket, a magyar lapokat az előfizetők és a hirdetések tartották el, nem a román állami költségvetés, az egyházak gazdagok voltak, és híveik áldozatkészek. A történelem viszont az új erdélyi magyar vezető osztály patrónusaira, a román kommunista vezetőkre hagyta a központosított, egységes román állam létrehozásának, a nemzetiségek fölötti vitathatatlan szupremáciának a föladatát, s e vezetők a rájuk jellemző bolsevik kíméletlenséggel, a sztálini államszerkezet kínálta korlátlan
