Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1988-1990 Az SZDSZ-jelenség... működő rendjéről, amely soha nem is szakadt meg; ha ezt elismernék, elismernék azt is, amit csak a társadalom tud, amióta van - ugyanis az, hogy az emberi természet mint az emberek közötti rend az értékekre vonatkozó konvenció, az igazságosság történetileg adott fogalmának állapotként (nem pedig preskripcióként) való leírása. Ha a homoszexualitásra kényszerített sebesült férfinak nincsenek homoerotikus hajlamai, akkor rossz asszony: nem a törzs sértette meg a férfira vonatkozó mintegy természeti törvényt, hanem az illető az asszonyok mintegy természeti törvényét. Nem emberi lény többé; aki nem emberi lény és mégis az, halott; tehát meg kell ölni. A vad törzsben a különbségekre vonatkozó, kiegyenlítő preskripció működik természetként - a (modem) társadalomban a természet (származás) működik preskripcióként: a faji-nemzeti különbségekre vonatkozó nézetek mind az in-group, mind az out-group számára életutakat és magatartást írnak elő; a kedvező és kedvezőtlen kívánalmak mágikus hasonmásként babonázzák meg szemlélőiket, tehát végső soron mindenkit. A nemzeti (faji) karakter lényegesnek tartott vonásai algoritmussá tömörülnek még negatív értelemben is: ha a dropikok, az eordok vagy a gergithák valamelyik költője kimondja, hogy pl. a dropik ma rút szibarita váz, vagy a régi eord dicsőség a jelenlegi érzülettel nem szerezhető vissza, vagy fölpanaszolják, hogy a gergithákat eltérítette hivatásuktól az átkos hürkán befolyás, akkor a jelenlegi állapot szerintük nem természetes - ám a nacionalista nem látja be, hogy (akár a vad törzsfőnök) pres- kripcióját tünteti föl természetként, hanem a természet perverz kificamodására vagy a természeten tett erőszakra gyanakszik. Márpedig a nacionalista számára csak természet van - honnan származhat az erőszaktétel? Egy másik természetből: az Idegen természetéből - a molosszok az odomantokra fognak gyanakodni, az odomantok a molosszokra vagy a hozzájuk szító brügökre és paróreatákra. Az emberi természet csak emberi természet hatására módosulhat - gondolja a nacionalista. így azonban nem lehetne ellene semmi kifogása, márpedig van. Az emberi természet specifikus, nem egyetemes, ami jó itt, nem jó ott: a harcias dobér lelkületre kárhozatos az auk- hata kalmárszellem, a kiegyensúlyozott szogd embernek rosszat tesz a szélsőséges tribali hisztéria, az édonok friss ereje megbénul a ligúrok tradicionizmusától. Az említett tulajdonságok nem azért rosszak, mert rosszak, hanem azért, mert idegenek. Az idegenek maguk viszont azért szükségképpen idegenek, mert tulajdonságaik rosszak. Ez a nacionalizmus ötödik paradoxona, a legfontosabbik. Ez a paradoxon különösen akkor hatékony és erőteljes, ha nem is kifejezetten erkölcsi vagy etnokulturális tulajdonságokról van szó (az ilyen tulajdonságok csakugyan jellemeznek csoportokat, ha nem is mindig és mindenütt). A géták azzal vádolják a szkítákat, hogy jövevények, afféle nomád pásztorok, szemben vélük, akik egyhelyt megülő földművesek. Később kerültek mai állandó hazájukba, mint a géták. Erre a szkíták az válaszolhatnák, hogy nem számít. De a nacionalisták akkor csak azt válaszolhatják, hogy 1. többet ér a vándor, mint a megtelepedett, 2. hogy ők voltak itt előbb, a géták hazudnak stb. 362
