Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... ajánlotta be Tocsikot, mint aki alkalmas az önkormányzati igények problémájának kezelésére. Az biztosnak látszik, hogy többen már december elején tudták, hogy a jogásznő lesz az ő emberük. Ugyanis a Vektor Rt.-nek egy december 6-án írt, az önkormányzatok és a vagyonkezelő közötti megegyezést ajánló levelére válaszolva „az ÁPV Rt. megnevezett egy tanácsadót, akinek a nevében tárgyalt. (...) Ezek után tény, hogy ezzel a tanácsadóval tárgyalunk” - emlékezett Lovas Péter. Liszkai Péter a kormányzati iroda munkatársainak - igaz, csak hosszas unszolásra - azt mondta (s ezt írásba is foglalta), hogy neki Szokai Imre mutatta be Tocsikot, méghozzá úgy, mint aki segítségükre lehet az ügyben, ami elég érdekes, ha elfogadjuk az igazgatóság elnökének a jogásznővel történt találkozójáról szóló állítását. Egy tanácsot kérő nőről ugyanis azt feltételezni, hogy segíthet egy többmilliárdos probléma megoldásában, meglehetősen élénk fantáziára utal. A vagyonkezelő vezetőivel történt találkozón Tocsik felajánlotta, hogy segít az önkormányzatok ügyében. Az ÁPV Rt. első emberei ekkor írásos ajánlatot kértek tőle, amit ő december 11-én el is készített. Ez az ajánlat azonban a cégnél nem lelhető fel - állapította meg a KEI, Liszkai az ellenőrzési iroda embereinek azt mondta, az irat eltűnt. Tocsik adott ugyan egy példányt az irodának, de Németh szerint nem lehet bizonyosságként kezelni, hogy ez valóban az a dokumentum, amiről a jogásznő beszélt. Mindezek alapján erősödni látszik több vizsgálódó szerv (például a rendőrség) gyanúja, hogy a jogásznő nem végzett valódi munkát, azaz nem gyűjtötte össze az önkormányzati követeléseket. Erre ugyanis a Vektor Rt.-nek közel egy évre volt szüksége. Nehezen hihető tehát, hogy Tocsik ezt mindössze három hét alatt elvégezte volna: az ÁPV Rt. igazgatóságának január 10-i ülésén Liszkai tudniillik kész tényként tálalta a testület tagjainak, hogy egy tanácsadó az önkormányzatok tizenegy és fél milliárdos igényét nyolc és félre le tudja alkudni. A KEI feltételezése szerint Tocsik a Vektor által összegyűjtött, rendszerezett és pontosított igényekből választotta ki azokat az ügyeket, amelyeket rövid időn belül el lehet intézni. Németh a vizsgálatot összegző írásában arra a következtetésre jutott, hogy a Vektor január első napjaiban átadta a listáit Tocsiknak, aki ezt január 9-én, tehát egy nappal az igazgatóság ülése előtt odaadta Liszkainak, s a vezető jogtanácsos ennek alapján ajánlotta a jogásznőt az igazgatóság figyelmébe. A Vektorral folytatott néhány egyeztetésre nem kellett volna külsőst alkalmaznia a vagyonkezelőnek - vonta le a következtetést Németh -, azt bármelyik belső jogász, akár maga Liszkai Péter is megtehette volna. Nem tette, s továbbra is az a legfontosabb kérdés, miért nem. Bajai Gábor 358
