Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
—* Halmy Kund Az SZDSZ-jelenség Persze számos olyan írást lehetne találni, amivel bizonyítható az ellenkezője. De jóval több az olyan megnyilatkozás, melyekből világosan leképezhető, hogy SZDSZ meghatározó egyéniségei - szellemi és társadalmi kapcsolódási pontjaiknak megfelelően továbbra is - a marxi fejlődéstani dogmák talaján állva a nemzet fogalmát meghaladottnak ítélték. Ezt nem vállalták: 1989-90- ben marxizmusra hivatkozni finoman szólva is kellemetlen volt, sőt legtöbbjük (talán Kis Jánost és Tamás Gáspár Miklóst leszámítva) nem is gondolta kellően végig irányvonalának origóját. Elképzeléseikben Marxnál korábbi előképek is felfedezhetők, hiszen az utópista szocialisták (akár Morus vagy Fourier, de Saint-Simon és Robert Owen is), illetve a klasszikus liberális filozófusok, mint Adam Smith vagy John Stuart Mill gondolatai - mint láttuk - a modern politikában valamiképp összeházasíthatok voltak, változó arányú elegyet alkotva. Azaz nem vegytiszta politikai irányzatról beszélünk, és ez a párt történetében végig így maradt. Ezt a fentebb már taglalt, egyre „korszerűbb” szocialista és liberális elegyet a legplasztikusabban a Szabad Demokraták képviselték egész Közép-Európában. Az SZDSZ törekvéseinek alapja arra a - Magyarországon merőben új - „modern” közösségfelfogásra vezethető vissza, ami leginkább a „hatvany- nyolcasok” társadalomképéhez volt hasonlatos (a piac talán erőteljesebb dominanciájával). Ez, mint később bebizonyosodott, valójában egy szükebb réteg vevőkészségén túl nem tudott nagyobb társadalmi közeget megszólítani, illetve tágabb csoport érdekeit hosszabb ideig képviselni. A kezdeti lendület azonban hosszú ideig görgette az SZDSZ népszerűségét. Nemcsak az első szabad választások idején, ahol az első fordulóban 21%-ot ért el a párt, hanem a későbbiekben is. Hiszen (bár gyengébb eredménynyel, éppen ezért sokak számára meglepő koalícióban) az MSZP-vel történt kormányzati „házassága” 1994-ben nagy, saját sikerként volt elkönyvelhető. Mindez hasonlatos volt a nyugat európai trendekhez, ahol a liberális lendület (az állandó hatalmas médiahátszél mellett) általában az 5-10%-os választási eredményekhez volt elegendő. Ez viszont pont elég volt a mérleg nyelve szerepének betöltéséhez, többnyire a nagyobb sikert elérő, egyértelmű baloldali pártok felé billenve, velük kormányt alakítva. A pártot alkotók alaptörekvése az individuum szabadságára és szabadságjogaira épülő, piacorientált (a piac meghatározó szerepét hangsúlyozó), szekularizált és nemzetek feletti, transznacionalista jellegű volt. Rövidebben fogalmazva - később a párt főbb képviselői által vállaltan is - globális vagy „globalista” értékek és tendenciák képviselői voltak. Azonban főként az első 32
