Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény — Az elefánt ugye az állam, amely minden jó szándék ellenére sem tud megfelelőképpen viselkedni a porcelánboltban, mert egyszerűen nem oda való?- Valahogy így van, de ha az ilyen képet elkezdeném felbontani, rögtön elsápadok, és féltem a képet. Mert a kép természetesen nem tud mindent megmagyarázni. Mindenesetre felhívó jellege van a címnek, talán azt jelzi, hogy úgy kell viselkednie az államnak - már bekerült ebbe a bizonyos porcelánboltba hogy mennél kevesebb értéket törjön össze. Ugyanakkor mégis ott kell maradnia, mert azért az államnak vannak kötelezettségei a kultúrában. Jogfosztott állam?- Ez a tanulmányköteg mindenesetre nagyon aszimmetrikus viszonyt képzel el az állam és a kultúra, az állam és a művészetek között. Eszerint az államnak, a kormányzatnak kemény kötelességei vannak, jogai viszont nagyon csekélyek. Nem állítom persze ezzel, hogy az aszimmetrikus viszony rossz viszony ez esetben... — Az állam azért jött létre, hogy főként kötelességei legyenek. És a kívánatos kormányzati magatartás arra törekszik, hogy minél nagyobb önmérsékletet tanúsítson. Hiszen ha valamit ad, az a miénk, azt nem az övéből adja. Az államnak az a szerepe, hogy bizonyos újraelosztást hajtson végre. Befizetett költségvetési ösz- szegeket úgy osszon el, ahogy az az emberek akarják. Ez természetesen valójában artikulált formában jelenik meg: tehát a politikai többség akarata érvényesül. Ezt érvényesíteni - megegyezés jegyében - az államnak joga van. így a négyévenként kialakuló politikai többség diktál. Vannak azonban olyan területek, amelyeken az állam azért felelős, hogy jogilag rendben, tisztán és hatékonyan költsék el a pénzt. De annak az elhatározásnak, hogy mire költik, egy sokkal teljesebb egyetértésen kell nyugodnia. Hiszen a társadalomban sokféle érték és világnézet létezik egymás mellett. E tekintetben különböző országok persze más-más gyakorlatot követnek. Amerikában például sokkal kevésbé avatkozik be az állam a kultúrába, ezt inkább csak adópolitikájában juttatja érvényre. Angliában már felfedezhető az állam komolyabb mecénási magatartása. Nyugat-, illetve Közép-Európában viszont inkább az a fajta menedzsertípusú magatartás érvényesül, amely létrehoz intézményeket, amelyek szavatolják a kultúrára szánt pénz szakszerű, takarékos elköltését. Vagyis azt, hogy jó helyre kerüljenek ezek az összegek. Nekünk valószínűleg abból kell kiindulnunk, hogy kaptunk egy örökséget. Ezért minden változtatást úgy kell végrehajtanunk, hogy ne borítsuk ki a fürdővízzel együtt a gyermeket is. Tehát bizonyos meglévő tényekre kell építeni, és épp ez okoz sok nehézséget. Ugyanis a kultúra olyan sérülékeny, hogy - ha nem ügyelünk - egyes területei egyszerűen elsorvadnak, kimúlnak, megszűnnek. Ugyanakkor nem szabad abba a kórusba sem beállni, mely folyton azt hajtogatja: összedől a kultúra, vége a világnak. Nem dől össze, csak az elavult intézményrendszer omlik, bár félő, hogy sokakat maga alá temet. A kultúra nem dől össze, de azért azt meg kell mondani: ez az egész épület amúgy is előbb-utóbb 323
