Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
_ tatarozásra szorult volna. Ebbe az infrastruktúrába az elmúlt években alig fektettek valamit, úgy használták, mint a budapesti bérházakat. Elöregedett az egész kultúra infrastruktúrája, tehát ezt valamilyen módon át kell alakítani.- Önök a következőképpen jellemzik a rendszerváltás után örökölt, mára kialakult helyzetet: „Amíg a fejlett ipari országokban a szabadidőipar és az információforradalom radikálisan felértékelte a kultúrával érintkező szolgáltatásokat, visszahelyezte jogaiba a kreativitást, a fantáziát, az innovációt — vagyis mindazokat a humán készségeket, amelyeket a művészetek fejlesztenek és a kultúra közvetít — amíg ott a kultúráról mint a jövő iparáról beszélnek, addig nálunk a magaskultúra és a hétköznapi kultúra között tátongó szakadék egyik legkeményebb akadálya világgazdasági nyitásunknak..."- Ez az egyik kihívás, amelynek hatására lépni kellene. Amit nem tudunk közölni, az nem épül bele a hagyományos kultúrába. Az új kurzus csak az értékválasztásokkal van elfoglalva, de nem fontos számára, hogy a kreativitást, a fantáziát fejlessze. Pedig például ez teszi képessé az embereket arra, hogy pozíciót váltsanak, vagy egyik munkahelyről a másikra mehessenek. Ezért is lenne oly fontos beruházás a kultúra. Csak éppen ezt fel kellene ismerni. Sajnos nem tapasztalok effajta törekvést a kormányzati megnyilvánulásokban. Ha mégis lennének, ezek nem állnak össze rendszerré. Szökési lehetőség- Erre vonatkozó ötleteket ebben a könyvben sem igen találtam...- A politikának nem ötleteket kell adnia és nem is kell szerveznie. Ha ezt tenné, művezetői magatartása lenne a kormányzati munkának. A keretek, a feltételek megteremtése a politika feladata. Saját működési területének csökkentése, fölszámolása. Anélkül, hogy az erre fordított pénzt kivonná a kultúrából. Sőt a fogyasztásra szánt pénzből egy bizonyos részt valószínűleg a kultúrára kellene fordítani. A mindenfajta fogyasztást megadóztató áfának egy bizonyos százalékát például kötelezően a kultúrára kellene fordítani. Ez csupán egyik összetevője lenne az általunk felállításra javasolt nemzeti kulturális alapítványnak (amely nem tévesztendő össze egy másfajta szolidaritási alapítvánnyal). A másik forrás a költségvetési támogatás lenne. Az állam ebben a kulturális támogatásban csak az egyik szereplő, az önkormányzat - tulajdonosként - a másik. Magánalapítványok, egyesülések szintén tulajdonosként léphetnek föl. S ennek az alapítványnak lehetne kuratóriuma, kis kulturális parlamentje, amelybe társadalmilag releváns csoportok küldenék el delegáltjaikat. Az alapítványtevők így maguk tudnának értéksorrendet, minőségsorrendet megállapítani. Szökési lehetősége lenne azért minden, a társadalom többsége által először még idegennek tartott, el nem fogadott értéknek.- Mit ért azon, hogy szökési lehetőség? Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... 324
