Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
___ egyenlőtlenségeket, melyek az utóbbi körben védhetetlenek. Nem lehetünk egyszerre következetes liberálisok és következetes nacionalisták. De mire vezet ez a belátás? Az egyik lehetőség az volna, ha a vallások liberális kezelését maradéktalanul kiterjesztenék az etnikumokra is. A szabadelvű államnak ezek szerint az etnikumoktól elválasztott államnak, etnikailag semleges államnak kell lennie.[10] Ez a megoldás első pillantásra vonzónak tűnik föl, mert a liberalizmus jól bevált eljárásait - az állampolgári jogegyenlőséget, illetve a magánélet és a közélet világos szétválasztását - vinné tovább, kiküszöbölve egy erkölcsileg és esztétikailag egyaránt kellemetlen anomáliát. A másik lehetőség első pillantásra jóval kevésbé rokonszenves. Ahelyett, hogy az államot végképp megtisztítaná a nyelvi-etnikai különbségek nyomaitól, nyílt politikai elismerést adna e különbségeknek, és a kisebbségek politikai kiváltságaival próbálná ellensúlyozni a többség politikai kiváltságait. Ahelyett, hogy eltörölné az egyenlőtlenségeket, az államot szüntelen méricskélésre kényszerítené: ki élvez éppen méltánytalan előnyt, s kit sújtanak kiegyenlítendő hátrányok. így tehát ésszerűnek látszik az etnikailag semleges állam megoldását választani. Azonban súlyos megfontolások szólnak e látszólag vonzó választás ellen. Először is, az állam és az etnikumok elválasztása gyakorlatilag nem vihető végig. Az állam nem létezhet hivatalos nyelv nélkül: vagy a területén beszélt nyelvek valamelyikét (egyet, többet, az összesét) emeli hivatalos nyelvvé, vagy egy idegen (esetleg holt vagy mesterséges) nyelvet, de hivatalos nyelvnek lennie kell. Az állam nem hagyhatja szabályozatlanul a munkanapok és munkaszüneti napok eloszlását, s azt sem bízhatja a magánszféra közösségeire, hogy mikorra essenek a naptári ünnepek. Vagy olyan naptárat szerkeszt, ahol a hivatalos szabadnapok és az állami ünnepek a területén élő valamelyik (az egyik, néhány vagy az összes) közösség szabadnapjaival és ünnepeivel esnek egybe, vagy olyat, melynek egyetlen közösség kitüntetett napjaival sincs közös része. Az állam nem lehet meg történeti emlékezet nélkül, és hivatalos hagyományai vagy ráépülnek valamelyik (egy, néhány, valamennyi) közösség saját emlékezetére, vagy a kollektív memóriák egyikével sem érintkeznek, és így tovább. Az utóbbi típusú megoldások valósítanák meg az állam semlegességét. Elég belegondolni a példákba, hogy belássuk, modern, demokratikus államban elhanyagolható e módszer következetes alkalmazásának esélye. A hivatalos nyelv nem szakadhat el a beszélt nyelvektől; a hagyományos munkaszüneti napok összessége nem minősíthető kötelező munkanappá; az állam múltja nem válhat el a területén élő közösségek múltjától. De most tegyük fel mégis, a tisztázás kedvéért, hogy az etnikailag semleges állam programja megvalósítható. Milyen állam lenne az, melynek nyelve szándékosan különbözik a területén beszélt anyanyelvek összességétől, melynek jelképeit senki nem tudhatja a magáénak, története mindenki számára idegen? Olyan állam, mely nem tart igényt rá, hogy a polgárok a magukénak tekintsék, és egymással Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... 280
