Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény politikai közösséget alkossanak. Nem a köz hatalma volna, hanem közjavakat szolgáltató vállalkozás. Fogyasztókat szolgálna ki, akiknek nem számít a lojalitására és áldozatkészségére. Polgárai között nem lenne erősebb kapcsolat, mint amit egymás számára közömbös fogyasztók között teremt az a tény, hogy történetesen ugyanazon cég szolgálja ki őket. Innen visszatekintve az etnikailag semleges állam nem is olyan vonzó ötlet, mint első pillantásra feltűnt. Ameddig az emberi együttélés államok keretei között rendeződik el, nem kívánatos, hogy az állam szolgáltatócéggé váljon. Ki állítaná, hogy jobb életet élnénk, ha magyar állampolgárból a Hungária Rt ügyfelévé minősülnénk vissza? A nacionalizmusnak van válasza a kérdésre, hogyan lehetséges politikai közösség, miként lehetnek az állam polgárai szolidárisak egymással, és lojálisak államuk iránt. Az etnikailag semleges állam elgondolásának nincs válasza erre a kérdésre. Olyan megoldást kell keresnünk, mely - akárcsak a nacionalizmus - képes megválaszolni a politikai összetartozás kérdéseit, de úgy, hogy közben fenntartja szabadság és egyenlőség liberális összhangját. De ha erre az útra lépünk, mi lesz akkor a klasszikus liberalizmus büszkeségével, a közügyek és a magánügyek elválasztásával? Semmi kétség, a társnemzeti állam terve kevesebbet hagy meg a magánügyek tartományában, mint amennyit a liberális hagyomány jónak tartana. Mégis, figyeljünk föl rá, hogy a két terület szétválasztása a liberalizmusban nem cél, hanem eszköz, nem alapérték, hanem technika alapvető értékek megvalósítására. A cél az, hogy a polgárok együttélését szabályozó berendezkedés elfogadható összhangot teremtsen szabadság és egyenlőség között, mégpedig úgy, hogy közben létrehozza a feltételeket a harmadik nagy liberális érték, a szabad és egyenlő polgárok testvérisége számára. Ha ez a cél csak bonyolultabb szervezetben közelíthető meg, mint amilyen a liberalizmus klasszikusainak szeme előtt lebegett, akkor a liberális értékrend elkötelezettjeinek bonyolultabb szervezetben kell gondolkodniuk. Ezért azt javaslom, tegyük félre az etnikailag semleges állam gondolatát, és vizsgáljuk meg a nemzetállam más alternatíváját, a társnemzeti államétól 1] Jegyzetek [1] „Még egy szó a nemzetről”, Magyar Hírlap, 1996. január 13., 7. o.; „Köztársaság és nemzet”, MH, 1996. január 20., 7. o.; „Közhaza és republikánus hit”, MH, 1996. január 27., 7. o.; valamint „Asszimiláció és egyebek”, MH, 1996. február 10., 7. o. [2] Ungváry Rudolf: „A politikai nemzet fogalmáról”, MH, 1996. január 29., 7. o.; Révész Sándor: „A politikai nemzetről”, Népszava, 1996. január 26., 6. o.; valamint Eörsi István: „Gazsi 1996. január 27-én...”, MH, 1996. február 3., 7. o. [3] Kende Péter a „nemzetközösségi állam” elnevezést javasolja. Vö. Kende P.: „Van-e kiút a magyar-román viszályból?” a szerző Miért nincs rend 281
