Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről liberális, valójában erőteljesen megtervezett, doktriner módon szerkesztett társadalomkép vált mértékadóvá, uralkodóvá. A helyzet ellentmondásossága nem zavarta a filozófusok, szociológusok világát, Habermast, Horkheimert vagy éppen Marcusét és Adornot. Úgy gondolták, a létező kapitalizmus meghaladható, és meg is kell haladni azt, a világforradalom (nyugati, a kommunistákkal „társutas” értelmiségiként legalábbis úgy tűnt) közel van! Olybá tűnt, mintha a technológia rohamos fejlődésével a jövő falanszter-állama a jelenben is megvalósítható volna. Ehhez hozzájárultak az elzárt keleti blokk életéről szóló, a „sikeresnek” tűnő szovjet típusú rendszer megvalósításához fűzött irreális és szűklátókörű remények. Nyugaton a legfőbb ellenség a „hagyományos” társadalom lett, alappilléreivel együtt. A tekintély, a család, a hűség, a vallás mind meghaladottnak ítéltetett, az egyenlőségre épített, „igazságos” (ámde meglehetősen embertelen) világ kiépítésének folyamatában olyan kellemesnek tűnő epizódok ékelődtek, mint például a szexuális forradalom. Innen már csak egy lépés volt a kollektív gyermeknevelés ötlete és a gender-kultúra kibontakozása, melynek terjedése immár az emberi elme helyes működésének határait feszegeti. A végső cél a falanszter vagy éppen a teljes anarchia? Ismét felmerül a kérdés, hogy vajon miért? Csak nem a tömegtársadalommá züllesztett, elárvult egyének fölött terpeszkedő hatalmi központ(ok) totális uralmának érdekében? Ez az elvi célrendszer szükségszerűen vezetett el a nemzeti gondolatot és a nemzeti kultúrát meghaladó gyakorlati globalista szemlélethez, mert megalkotói csak egy világméretű rendszer keretein belül tudják elképzelni a piaci, sőt erősen monetáris (nem reálgazdasági) irányítású világrend létezését. E világrend működését az utópisztikus elképzelés szerint ellensúlyozza majd a kiterjedt szociális háló, az egyenlösitőprogramok és a nemzetek, etnikumok közötti határok elmosása. Ezzel - mondván - az „igazságosság” és az emberi jogok védelme érdekében van szükség, mivel a monolitikus világrend, a minél kevesebb kézben összpontosuló hatalom (és ez persze igaz) „diktatórikus veszélyeket” rejt magába. A diktatórikus folyamatba - finoman szólva képmutatóan - tehát „fékeket és ellensúlyokat” építettek be. Végső soron a francia forradalom vezéralakjainak, a jakobinusok jelmondatának, a Szabadság, Egyenlőség, Testvériségnek a valóságba történő átültetése, annak globális kísérlete zajlik. A végső soron robespierre-i gondolatban már megjelenik az egyszerre kommunisztikus és liberális falanszter-társadalom elképzelése. Ebből a hármas törekvésből - mint a huszadik század végétől 23
