Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Halmy Kund Az SZDSZ-jelenség látni fogjuk - különösen az egyenlőség és az „egyenlősítés” erőltetett, gyakran abszurd jeleket mutató kivitelezése zajlik nagy sebességgel. A folyamat megfeleltethető a Kari Popper által lefektetett igényeknek3 (melynek egyik legfontosabb gyakorlati követője a magyar származású amerikai milliárdos, Soros György). A sokak által „Új Világrendnek” (New Order) nevezett társadalmi berendezkedés a 20. századi kísérletet, a proletár internacionalizmus eszméjét követi, helyette azonban egyre inkább az ún. „kulturális kisebbségek” doktrínáját állítja előtérbe, a szubkultúrák világát, ahol a hagyományos társadalmi tagozódást eltörölve a lokális, széttagolt csoportok, identitások kialakítását szorgalmazzák. Ezzel az eredeti közösségek atomizálása, uralhatóvá változtatása a cél. Az új világrend ideológiája a nemzetek fölött álló posztmodern liberalizmus, a kudarcot valló szocializmus, kommunizmus után. Ezek megvalósítási kísérlete megbukott, nyilvánvaló volt, hogy a gazdasági elit bizonyos része a felvilágosodás másik ágán, a liberális nyomdokon tudja megvalósítani hatalmi céljait. Ebben az új világban az igazságot nem etikai, erkölcsi szabályok diktálják, nem organikus vallási alapelvek, hanem a mindenekfelett álló piac. Itt a XIX. századi liberalizmus elveinek maradéka sem érvényesül már. Adam Smith érvelését, miszerint kell a piacok működéséhez az erkölcs, a gazdasági etika, már figyelmen kívül hagyják.4 Ezt az új rendszer csak makrogazdasági, globális dimenzióban képzelhető el, mely hatalmas játéktérben (a ’68-as szándékok szerint) a létrehozók által is említett problémák, ellentmondások szerintük „talán elmosódnak”, a veszélyek eliminálhatók. Az új berendezkedés ellentettje ezért leginkább a nemzeti keretek, a nemzetállamok lettek. A támadások fő csapása ellenük irányul. Ezt az irányzatot - miután hosszabb-rövidebb időre hatalomra került - a politikatudomány, majd a médianyelv is „balliberálisnak” kezdte nevezni, meglehetősen pontosan összefoglalva e gondolat esszenciáját, illetve a kilencvenes évek alatti manifesztálódását is. A hatvannyolcas fogalmi rendszer nemcsak magát a filozófiát jelenti, hanem az akkor kibontakozó ifjúsági, politikai mozgalmak tagjait is jelöli, akik Európa-szerte a kilencvenes években érték el politikai „nagykorúságukat”, azaz pártjaikkal - általában koalíciós partnerként - kormányzati pozícióba tudtak kerülni. Ekkorra vált működőképessé 3 Kari Popper: A nyílt társadalom és ellenségei. Budapest, Balassi, 2001 4 Adam Smith: Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól. Budapest, 1940 24
