Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Milyen Magyarországot akart az SZDSZ? kedvezőbb, a multicégeknek hátrányosabb adózást vezet be, a többletjövedelemből finanszírozza a közszolgáltató szférákat (oktatás, egészségügy, kultúra, szociális ellátás, tudomány stb.), emeli a béreket a közszférában, megegyezik a munkáltatókkal, beruházásokat kezdeményez és munkahelyeket teremt stb. Ez esetben az állam nem korlátozza a piaci logikát, hanem kiigazítja, szabályozza a közjó érdekében, tehát nem utólagos segélyekkel támogatja a szegényeket, hanem olyan szabályozókat és intézkedéseket hoz, amelyek „menet közben”, a rendszer működésébe építenek be kompenzáló, az esélyegyenlőség irányába, a polarizálódás korlátozására irányuló elemeket. Vagyis röviden: a közjót képviselő állam - a nemzetállam - nem halat ad az embereknek, hanem hálót. c) A társadalom integrációjáról vallott nézetek. Az SZDSZ a társadalmi élet középpontjába az egyént helyezi, aki szabadon dönt és cselekszik. Nincsen kitüntetett életforma, értékrendszer vagy életelv, az emberi és nemi kapcsolatok szabadok és plurálisak, tehát az egyéni életformák sokszínűsége létezhet egymás mellett, amelybe nem szólhat bele az állam. Mindennek érvényesítéséhez stabil jogrendszer kell, amely garantálja az egyéni szabadságot. Ezek a kiindulópontok a későbbi évtizedekben egyenes úton vezettek el az etnikai, vallási, szexuális kisebbségek szélsőséges felértékeléséhez, az azonos nemű párok házassága törvénybe iktatásának követeléséhez, az LMBTQIH-féle szexuális másságok már-már ájult tiszteletéhez stb. Nem véletlen, hogy az SZDSZ elképzeléseinek középpontjában - mint a liberális pártoknál általában - a jogelv áll, tengelyében az emberi és állampolgárijogokkal. Fontos alapelvként rögzítik: „A jog az ember elemi politikai állapota; jogaink emberi mivoltunkban gyökereznek, s nem a ’közösség’ javára végzett szolgálat jutalmaként nyerjük el őket a szolgálat arányában. A kötelességek következnek a jogokból, és nem fordítva. A politikai hatalom értelme és feladata, hogy sajátos eszközeivel járuljon hozzá e jogok érvényesítéséhez. Az állampolgár jogai egyúttal az állam hatalmának korlátái.” 9 Ebből a fejtegetésből tisztán látszik, hogy az SZDSZ az egyénre, az individuumra helyezi a hangsúlyt a közösséggel szemben, s ez olyannyira kiemelt gondolat, hogy az idézett szövegben még idézőjelbe is teszik a közösség szót, ezzel is hangsúlyozva, hogy az utóbbi számukra olyan képlékeny és értelmezhetetlen fogalom, amellyel egyfelől nem lehet mit kezdeni, másfelől veszélyes is, hiszen a mindenkori államhatalom éppen a közösség (a nemzet) iránti kötelességre való hivatkozással szokott beleavatkozni az egyének életébe. 9 A rendszerváltás programja. SZDSZ-kiadvány, 1989. 11. o. 205
