Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Milyen Magyarországot akart az SZDSZ? az 1989-ben született Washingtoni Konszenzushoz (privatizáció, liberalizáció, dereguláció) kötődő neoliberális gazdaságfilozófiával, amely éppen a nyolcvanas években vált meghatározóvá a tágabb értelemben vett Nyugaton, s kezdettől fogva ezt, a nyugati nagyhatalmak és a globális pénzügyi körök által erősen presszionált irányvonalat igyekezett meghonosítani Magyarországon. Ezért is lehet mondani, hogy az SZDSZ ebben az értelemben vállalta a nyugati, „mainstream” vezető körök magyarországi ügynökségének szerepkörét. Ebben az összefüggésben érthető meg az, hogy az SZDSZ kezdettől fogva igen szoros kapcsolatokat ápolt a liberális Kari Popper nyitott társadalom elméletét átvevő Soros Györggyel, akinek a nézetei és elképzelései ugyancsak erőteljesen meghatározták a szabaddemokrata elit nézeteit és cselekvéseit egyaránt. (Később térek ki arra, hogy a piac mint egyetlen releváns értékmérő szerepének hangsúlyozása már megtalálható a Frankfurti Iskola által létrehozott kulturális marxizmus tézisei között is; nem véletlen az, hogy mind a szabaddemokraták, mind Soros György nyitott társadalom elmélete mögött fellelhetjük a kulturális marxizmus szemléleti kiindulópontjait.) Megjegyzendő, hogy amikor az SZDSZ kormányon volt az egyre inkább liberálissá váló MSZP koalíciós partnereként, akkor, amennyire tudta, igyekezett „gyakorlattá tenni” ultraliberális elképzeléseit. Erre különösen a Gyurcsány-érában nyílott lehetőségük: mind az egészségügyben, mind az oktatásban, mind a kultúrában igyekezték az állam közjót szolgáló szerepét minimalizálni, s ahol tudták, piaci alapokra próbálták helyezni ezeket a jellegzetesen közszolgáltató szférákat. (Talán még emlékszünk egy Horváth Ágnes nevű egészségügyi miniszterre - ha nem, ez bocsánatos bűn -, aki a kórházak magánosítási láza közepette imigyen szólott: „Az egészségügyben is minden a profitról szól!”) A neoliberális piacelv átfogó érvényesítésének világos következménye a tulajdonformák között a magántulajdon abszolút elsőbbségének hirdetése is. Erről így írnak: „A magántulajdon különféle formáival számolunk. A kiinduló változat a személyes, illetve a családi magántulajdon. Az átalakulás első éveiben ennek nagy szerepet kell játszania, mert csak ettől várhatjuk a tisztességes magántulajdonosi attitűd elterjedését a társadalomban,”4 Ugyancsak gyökeresen eltérő szemléletmód jellemzi az SZDSZ-t és a nemzeti beállítottságú pártokat a külföldi tőke magyarországi szerepvállalását illetően is. Amíg például az MDF a külföldi tőke részvételét fontosnak tartja 4 Az SZDSZ gazdasági és szociális programja. Beszélő (melléklet), 1990. március 15. 11. o. 201
