Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Fricz Tamás Az SZDSZ-jelenség ugyan, de elsősorban a hazai vállalkozókedvre és tőkeerőre kíván építeni, az SZDSZ alapvetőnek és nélkülözhetetlennek tartja a külföldi tőke meghatározó részvételét a hazai kapitalizációs folyamatokban. Két rövid idézet: „Teret kell nyitni a külföldi tőke masszív jelenlétének.”5 „A magántulajdon fontos esete számunkra a külföldi tulajdon. [...] Elengedhetetlennek tartjuk, hogy Magyar- ország - mielőbb és nemcsak periferikusán, hanem számottevő mértékben - a nemzetközi tulajdoni összefonódás részesévé váljon.”6 Az utóbbi gondolat nagyon árulkodó, már itt egyértelműen megmutatkozik az SZDSZ erős elkötelezettsége a globalizáció mellett még akkor is, ha a globalizáció fogalmát ebben az időszakban még nem igazán használták a hazai nyilvánosságban. A tartalmi megfelelés azonban egyértelmű: a „nemzetközi tulajdoni összefonódás” gondolata a multikulturális gigacégek uralmát vetíti előre egyfelől a hazai vállalkozások, másfelől pedig a nemzetállamok felett. A külföldi tőkének való ilyen mértékű elköteleződés, sőt alárendelődés a nemzeti függetlenségét éppen megszerző országban mindenesetre bizarr, s jól mutatja, hogy már a rendszerváltás hajnalán sem titkolta a párt a globalizmus és a kozmopolitizmus iránti elvi elkötelezettségét, ami harminc évvel később nemhogy enyhült volna, hanem tovább erősödött, különösen, ha a genderelméletekre, a political correct beszédmódra és a minden kisebbség (leszámítva az őshonos magyar kisebbségeket) iránti nagyfokú „érzékenységre” gondolunk. Az SZDSZ tehát az eltelt negyedszázados időszakban alapjaiban nem változott: eszmei-ideológiai kiindulópontjai már a rendszerváltás hajnalán megjelentek, dokumentálódtak, legfeljebb az akkori magyar tudományos és közélet tapasztalatlansága okán nem fogta fel teljes súlyában ezek jövőt érintő jelentőségét. Az SZDSZ felfogása a piacgazdaság társadalmi hatásairól ugyancsak markánsan eltért a nemzeti pártokétól. Amíg az MDF és a KDNP céljaiban határozottan törekedett arra, hogy a piacgazdaság polarizáló hatásait ellensúlyozó mechanizmusokat építsen be a gazdaságba és a társadalom egyéb alrendszereibe - tehát igyekeznek a társadalmi egyenlőtlenségeket enyhíteni -, addig a szabaddemokraták a piacgazdaság természetes és elkerülhetetlen velejárójának tekintik a vagyonfelhalmozást és a részleges elszegényedést. Úgy vélik, hogy a nemzetgazdasági fejlődés elképzelhetetlen a társadalom polarizálódása nélkül, mert illúzió egyszerre piacosodást és azonnali általános 5 A magyar gazdaság válságának leküzdéséről. SZDSZ-kiadány, 1990. december. 6 Az SZDSZ gazdasági és szociális programja. 1990. március 15. 11. o. 202
