Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Fricz Tamás Az SZDSZ-jelenség A következőkben - mintegy összefoglalásképpen - a párt megalakulása utáni időszakban megjelentetett, mértékadó pártdokumentumok és kiadványok segítségével mutatjuk be az SZDSZ hivatalosan is vállalt szellemiségét, ideológiai arculatát, majd ezek után azokat a szellemi és ideológiai gyökereket igyekszünk bemutatni, amelyek kezdettől fogva meghatározták a párt magyar politikában játszott szerepét. Az SZDSZ ideológiai-politikai arculata a rendszerváltás éveiben A rendszerváltáshoz időben közeledve egyértelművé vált, hogy a húszas-harmincas évekből eredeztethető, egyszerre ideologikus és kulturális népi-urbánus vita válik a magyar pártosodás meghatározó törésvonalává.2 Amíg a népi-nemzeti hagyományokat - bár nem kizárólagosan - az MDF vállalta (mellette más eszméket is képviselt), addig az SZDSZ az urbánus - vagy másképpen: radikális liberális, kozmopolita - irányvonal örököse, tudatos folytatója lett. Az MDF a népi írók (Szabó Dezső, Németh László, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre stb.) mozgalmából bontakozott ki, míg az SZDSZ a demokratikus ellenzékből, melynek meghatározó képviselői egyértelműen az urbánus- liberális gondolkodásmódot vallották magukénak, amelynek gyökerei Jászi Oszkárig, a Galilei Körig és a polgári radikális pártig nyúlnak vissza. A népi-urbánus gyökerű, eredetileg kulturális ellentét ennek következtében a politikai megosztottság egyik meghatározó faktora lett, annál is inkább, hogy a népi-nemzeti oldal kormányra került, míg az urbánus-liberális vonulat ellenzékbe, sőt, a legerősebb ellenzéki párt lett az SZDSZ; így az ellentét a hatalomért való küzdelem szintjére emelődött. Ugyanakkor már itt hangsúlyozandó, hogy míg az MDF berkeiben a népi dimenzió meglehetősen gyorsan átadta a helyét a nemzeti-konzervatív szempontoknak (különösen, miután a népi vonulat meghatározó emberei kiszorultak a pártból), addig az SZDSZ látványos gyorsasággal csatlakozott a Nyugat-Európában és a tágabb értelemben vett Nyugaton már akkor főáram- latúvá vált neo-, illetve ultraliberális irányzatokhoz. A neo- vagy ultraliberális szemlélet jellemzője, hogy újra és újra olyan „civilizátorként” lép fel az adott ország közéletében, mint amely egyedül van feljogosítva arra, hogy a „fejletlen” társadalmat az egyetlen helyes útra terelje. 2 Lásd ehhez: Fricz Tamás: A népi-urbánus vita tegnap és ma. Napvilág, 1997 198
