Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Milyen Magyarországot akart az SZDSZ? A reformokat és a modernizációt az általa mindenekfelett állónak tekintett nyugati és világmintákból meríti, s erőteljes aufklerista, felvilágosítói attitűddel lép fel a közvélemény előtt. Az ország hagyományait, évszázados szokásait és szimbólumait a múlt „fölös kacatjainak” tekinti, amelyeket sutba kell vágni; emellett nem tud mit kezdeni a nemzettel mint értékkel, ami helyett a globális és kozmopolita értékeket hangsúlyozza. Szemléletmódjában és világlátásában az egyén és a kisebbségek állnak a középpontban, az egyéni és kisebbségi szabadság, míg a nemzetközösségi szempontok jóval kevesebb hangsúlyt kapnak ennél az irányzatnál. Ezek után nézzük meg részletesebben, mit gondolt Magyarország múltjáról, jelenéről és jövőjéről a Szabad Demokraták Szövetsége a rendszerváltás meghatározó éveiben, 1989-1990-ben. Ennek elemzéséhez egyfelől felhasználom tudományos kollégáim, Orosz Tímea és Halmy Kund e kötetben található kritikai sajtódokumentum-elemzéseit, másfelől pedig az SZDSZ által kiadott akkori programszövegeket hívom segítségül. Négy szempontot veszek alapul: a párt múlthoz való viszonyát, a gazdasági és szociális elképzeléseket, a társadalom lehetséges integrációjáról vallott nézeteket, illetve a párt önképét és ellenségképét. a) A múlthoz való viszony. Az SZDSZ „A rendszerváltás programja” című dokumentum Elvi Nyilatkozatában fogalmazza meg átfogóan a múlthoz való viszonyának alapvető téziseit. Kiindulópontja egészen más, mint a népi-nemzeti irányultságú pártoké. A párt Magyarországot Európa integráns részének tartja, s a legalapvetőbb feladatnak az Európába való betagolódást véli, azaz a felzárkózást a fejlett nyugati államokhoz gazdasági, politikai, kulturális stb. téren egyaránt. A kiindulópont tehát számukra nem a magyar, hanem az európai történelmi folytonosság, különösen az elmúlt kétszáz év fejlődése, amelyet a francia forradalom hármas jelszavának megvalósítási törekvései jellemeznek. Ez a szemlélet azt jelenti, hogy a magyar múltból csak az vállalható, ami a modernizálódó, liberalizálódó, egyre szabadabb Európához való felzárkózást jelenti, ami ehhez képest másféle hagyomány - például vallás, tradíciók, tekintélytisztelet stb. -, azok elvetendők. Ez tehát egy szelektív múltszemlélet, nem az ország egészének múltjából indul ki, hanem „válogat” a múltból, és „szelektálja” belőle azt, ami nem tetszik neki. Másképpen, az SZDSZ szerint csak azokat a hagyományokat szabad megőrizni, amelyek balliberális értelemben a „progressziót” szolgálják. E szelekciós múltszemléletből már következik, hogy milyen törekvéseket, mozgalmakat és személyiségeket tart elődjének az SZDSZ a magyar 199
