Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség távú következményei, amelyeket a partner párt kormányzati tapasztalattal nem rendelkező vezéregyéniségei bizony nem láttak előre. Az SZDSZ liberalizmushoz fűződő viszonyáról szóló írások szinte kivétel nélkül megemlítik azt, hogy a rendszerváltást megelőző időszakban nagyon komoly rágalomhadjárat érte a szabaddemokratákat, és antiszemita indulatok is szerepet játszottak ebben. Kis János a választásokat megnyerő Fórumnak is a szemére veti, hogy ezt ők egyfajta kampányeszközként is felhasználták. Különösen igaz volt ez a szerző szerint a kampány utolsó két hetében. Ezeket a vádakat és kirekesztő megjegyzéseket Kis János messzemenőkig elutasítja, és felhívja a figyelmet arra, hogy az első demokratikus választásokon több mint egymillió polgár szavazott az SZDSZ-re, amely a választásra jogosult magyar emberek csaknem egynegyedét jelenti, és elutasítja azt is, hogy pártja valamiféle nemzetidegen erő lenne, amely megbontani kívánja az MDF mögött felsorakozott nemzeti egységet. Sajnálatosnak tartja azt is, hogy a rágalom hadjárat olyan szempontból sikeres volt, hogy számos SZDSZ-es képviselőjelölttől vette el a lehetőséget. Örvendetesnek tartja azonban, „tudva azt, hogy bennünket nemzetidegen, külföldi tőke birtokában álló, szabadkőműves, zsidó, plutokrata, bolsevik, kommunista, szélsőséges, ázsiai, afrikai, ausztráliai, antarktiszi erőknek tartanak”, a választópolgárok igen nagy hányada húzta be az ikszet a Szabad Demokraták Szövetségének neve mellé. Visszautasítja az MDF azon állítását is, hogy pártjának nehezére esne a nemzeti célokkal való azonosulás. A rágalomhadjárat jelentős része Kis János szerint elsősorban Csurka Istvántól származik, és úgy véli, hogy a Fórumnak testületileg kell most már állást foglalnia azokkal a megnyilatkozásokkal szemben, amelyek ebben a témában elhangzottak. Valójában a szerző szerint a szabaddemokraták a szabadság és a szolidaritás pártja, és a magyar politika feladatának azt tartja, hogy az új magyar köztársaság szabadelvű demokrácia legyen. Az egyének és kisebbségek egyenjogúságát hangsúlyozza, nem pedig a többség diktatúráját. Őrködni fognak azon, írja Kis János, hogy a szabadság ne csak politikai, hanem gazdasági értelemben is megvalósuljon az országban. Figyelembe kell venni a szabad piacgazdasághoz való csatlakozás folyamán azt is, hogy a bérből és fizetésből élők ne váljanak a rendszerváltoztatás áldozatává, és főleg ne a fejük felett szülessenek olyan kormányzati döntések, amelyekben széles társadalmi rétegek ellenérdekeltek. Ezt biztosíthatja egy erős, független, alulról építkező szak- szervezeti rendszer, amelyen keresztül a munkavállalók is tárgyalópartnerré válhatnak a döntéshozási folyamatokban. 174
