Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990) Annak, hogy nem nyert az SZDSZ, Kis János szerint az egyik oka az, hogy „későn kötötték fel a nyakkendőt”, mert öltözködésükben és megjelenésükben az SZDSZ tagjai megőrizték a demokratikus ellenzékre korábban jellemző laza stílust, és azt gondolja, hogy ez hiba volt, mert ha valaki ránéz egy SZDSZ-es politikusra, akkor az embereknek nem az jut róla az eszükbe, hogy ez az ember alkalmas a kormányzásra. Ez a szabad demokraták választási plakátjain megjelent gúny fel iratokból is kitűnik. Ezen a ponton térjünk ki egy kicsit Kenedi János egyik írására,41 amelyben megjegyzi, hogy az SZDSZ-nek a fő hagyománya valóban a demokratikus ellenzék, de ez a hagyaték legalább annyi hátrányt is okoz most már a választások idejére a pártnak, mint amennyire előnyére vált. Az ellenzékiség ugyanis a polgárok egy része számára gyanús, mert hogyan is lehetett volna másként szembeszállni anno a rendszerrel, mint hogy nekik lehetett (a többieknek meg nem). Létezik tehát az elkényeztetett és dédelgetett ellenzék fogalma Kenedi szerint, amely szerinte egészen a korábbiakban már említett durva rágalmakig vezet. Kenedi szerint az SZDSZ rendszerváltás előtti múltja éppen ezért ugyanannyit hozott, mint vitt ennek következtében az első választásokon. A szemlélet- és imázsvál- tásra tehát mindenképpen szükség van, mert „az egykori kihívó, lázadó, önfejű, individualista és egyéni-eredeti magatartás nem illik egy komoly párthoz”. De az is biztos, hogy egy SZDSZ-es továbbra sem fogja szeretni a nyárspolgári unalmat. Az SZDSZ a többi ellenzéki mozgalomhoz képest példátlan belső koherenciával rendelkezik, amellyel legfeljebb a Fidesz - amely a szerző szerint „a legfegyelmezettebb rohamcsapat ” - belső összetartása veszi fel a versenyt. A választási eredményekkel kapcsolatosan a szerző egy másik cikkében42 azt írja, hogy az egész kelet-közép-európai térségben jellemző, hogy a politikai teret most elsősorban nem a tradicionális pártok uralják, hanem az új típusú mozgalmakból kinőtt pártok és szervezetek, amelyek olyan tradíciókból merítik a legitimációjukat, amelyeknek semmi köze nincsen sem a szociáldemokráciához, sem pedig a kereszténydemokrata mozgalomhoz. Ilyen a lengyel Szolidaritás, Csehszlovákiában az Állampolgári Fórum és Magyarországon a Magyar Demokrata Fórum. Mivel ezek az új mozgalmak tehát nem a politikai hagyományokat követik, elég nehéz őket elhelyezni a nyugat-európai pártok struktúrájában. 41 Tamás Gáspár Miklós: Demokratikus Ellenzéktől a demokratikus ellenzékig. Beszélő, 1990, 20. sz., 18-20. 42 Kis János: Európai orientáció vagy balkanizálódás? Magyar Hírlap, 1990. 03. 10., 4. 175
