Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Halmy Kund Az SZDSZ-jelenség A magyar történelem hatalmi mozgatórugói nem különböznek a fent vázoltaktól. A szabadság, de főként a függetlenségi vágy erős, magyar jellegzetességeket hordozó áramlatának megjelenése egészen a török hódoltság és az osztrák megszállás idejére vezethető vissza. Egymás után következtek a török- és Habsburg-ellenes harcok, Bocskai felkelése, a hajdúvárosok szuverenitási harcának hagyatékai, Thököly kettős harca, Rákóczi kuruc küzdelmei, és a reformkor elemi erejű közösségi élménye. Mindezt követte Kossuth egyszerre nemzeti, polgári és individuális szabadságtörekvése. A szabadságvágynak és a szabadság teoretikus dimenzióinak további bővülését jelentették a 20. század első évtizedei (elsősorban a kitörésvágy, a megszabadulásvágy, sőt bizonyos „megváltásvágy” formájában), amikor az első világégés felé haladva Európa és Magyarország népei érezték a válság- jelenségeket, a tehetetlen sodródást, a feszültség növekedését. Ekkor - a helyzetre adott téves válaszként - erősödni kezdtek a szélsőséges szabadságtörekvések, az anarchizmus, a kommunizmus és a libertari- anizmus különböző válfajai. (A kisebbségek radikális elszakadási törekvései tetézték ezt, amelyek Trianonban végül, számunkra tragikus formában, beteljesültek.) A magyarországi szabadelvüség is új töltést kapott, a nemzetköziség, a szociális gondolat egyre erősebbé vált az áramlatban, felváltva a nemzeti, közösségi törekvéseket az egyéni érdekérvényesítés erősítésének igényével. Mindez eleinte - sőt a nyílt színi politikában az egész 20. században - a tömegigények, sőt gyakran hangoztatva a „proletárigények” mellé sorolva, eleinte inkább rejtve. Ide sorolható a szociáldemokraták 19. századi gyökerű mozgalma, a Galilei Kör tevékenysége, Jászi Oszkár és szellemi vonzásköre (a polgári radikálisok), Vázsonyi Vilmos Polgári Demokrata Pártja köré tömörülő csoportok és végül a kommunisták megerősödése is ebbe az (egyébként összeurópai) tendenciába illeszkedik. A 20. század húszas-harmincas éveiben zajlott a globális polarizálódás időszakának előkészülete. A Szovjetunióban a kommunizmus kiépülése meghatározta az egyik totalitárius szélsőség, a végső egyenlőséget és boldogulást hirdető világrend alapformáját, sarokpontként lecövekelte azt, a szabad világ számára elrettentő példaként. Európa közepén pedig hatalomra került a nácizmus, a bolsevizmussal szembeni öndefinícióval, tőkés alapokon álló, mégis antikapitalista és anti-internacionalista politikai tendenciaként. Magyarországon a történelmi hagyományok talaján álló konzervatív, király nélküli királyság, kormányzóság, mint egyeduralkodó hatalmi struktúra 16
