Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)

Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről

Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről

erősödött meg. A tízes évek kaotikus, minden rendet és rendi berendezkedést magával rántó évtizedét követően és a trianoni tragédia borzalma, sokkhatása után ez történelmi szükségszerűséggel alakult így.

Ez az időszak Közép- és Kelet-Európábán nem kedvezett a liberális tendenciáknak, nem úgy, mint Nyugaton, ahol az úgynevezett polgári fejlődés kis lépésekkel, de haladt az 1945 utáni, demokratikus, egyenjogúsító, eman- cipatív politikai rendszer irányába, mely folyamatot csak átmenetileg tört meg a második világháború mindent felforgató, átíró és hadigazdaságra (ezáltal autoriterebb vezetési stílusra) átálló időszaka.

1945 valóban a „nulla” (kezdő) év lett. Kelet-Közép-Európát megszállta és hatalmi szférájába vonta a Szovjetunió. A Nyugat a kezdeti hezitálás után kénytelen volt az agresszív („támadóan békét hirdető”) kommunista törekvésekkel szemben definiálni magát, és a negyvenes évek második felére kialakult a kétpólusú világrend. (Szovjet olvasatban az imperialistákkal szemben állt a Béketábor). A keleti blokk megmerevedett, mintegy negyvenöt évig változatlan ideológiával és erőviszonyokkal alkotta a balszélső pólust, erős hatással harmadik világbeli, illetve „el nem kötelezett” országok körére. A nyugati világ ezzel szemben rugalmas maradt, a demokratikus, parlamentáris jogállami keretek változtak, alakultak, bővültek. Az USA által katonailag és politikailag is dominált térfél szintén kiépítette a maga hadállásait a szűkösen vett atlanti világon kívül, Japántól Dél-Afrikán át Chiléig.

Míg a nyugati típusú, demokratikus választások útján létrehozott parlamentárisjogállami keretek kevés országban érvényesültek, a piac által vezérelt gazdaság, illetve a globális monetáris rendszerbe való tagozódás a legtöbb harmadik világbeli országot érintette. Ezért is vált a többi, masszívan kommunista ország egyre inkább elzárttá, belterjessé úgy, hogy közben a nagy gazdasági körforgásból teljesen ők sem tudták kivonni magukat. (Ld. konvertibilis rubel, vasfüggönyön átívelő külkereskedelem, a nyugati termékek másolása, „a Nyugatot utolérni” mint cél.)

A prosperáló (szocialista nyelven „rothadó”) kapitalista politikai világban a klasszikus liberális eszmerendszer jelentette a kiindulási alapot. Kezdődött mindez a kapitalizmus kialakulásakor érvényre jutó, a földbirtokot mint vagyonalapot meghaladó ipari-pénzügyi elvekkel és gyakorlattal, majd megvalósult a 19. századi, „monopolkapitalista” (és a gyarmatok által globálissá váló) világrend kibontakozásakor. A szabadságjogok 20. századi általános elterjedésén keresztül további organikus fejlődést mutatott a liberális gondolat.

17