Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség elő, addig az erdélyi magyarok éhséggel, hideggel és terrorral kénytelenek megküzdeni. Egyre nagyobb mértékű a kivándorlás, magyarok ezrei hagyják el Erdélyt vagy az anyaország felé, vagy nyugati irányban egy jobb élet reményében. Magyarországon is sok ezer romániai menekült próbálja megtalálni a számítását, és igyekszik legalizálni a helyzetét, de sok esetben csak kiutasítási végzést kapnak új egzisztencia helyett, mely szerint haladéktalanul át kell lépjék a „román határszakaszt”. Aki Nyugatra megy, annak sem könnyebb az élete, hiszen ott még bizonytalanabb sors vár rájuk, és idegenben még nehezebb felépíteni egy új életet. Ugyanebben az évben TGM írt egy másik cikket is az erdélyi magyarság igen nehéz helyzetéről.27 Részletes történelmi áttekintésen keresztül mutatja be, hogy milyen út vezetett el a rendszerváltoztatás koráig. A 1918-tól 1988-ig három krízispontot jelöl meg, amelyek meghatározták az erdélyi magyarság sorsát: 1. ) a Monarchia összeomlása; 2. ) a magyar fennhatóság megszűnése Eszak-Erdélyben 1944 őszén; 3. ) az 1988-as összeomlás. Annak érdekében, hogy az erdélyi magyarság akkori helyzetét megértsük, meg kell ismernünk ennek a három történelmi krízisnek a részleteit. Az 1867-ben megvalósult uniót követően a nemzetiségi kérdést TGM szerint a vármegyei közigazgatás szükséges rosszként kezelte. Ebben az időszakban Budapesttől távol, a hagyománytisztelő gyönyörű erdélyi kisvárosok élték csöndes mindennapjaikat. „A polgárosulás és a liberalizmus gérokkos tiszteletreméltósága a magyarság egyik legvirágzóbb provinciájának mutatta Erdélyt.” Azt, hogy ez a kiváltságos helyzet mennyire törékeny volt, és menynyire az összmonarchia jóindulatán nyugodott, akkor még senki nem sejtette. 1918-ban, a Monarchia szétesését követően Erdély azonban nem omlott rögtön össze, a magyar elitnek megvoltak még a maga hagyományai, ami segített abban, hogy összeszedjék magukat, és megőrizzék a tartásukat. A szokásjog és a régi tekintély beidegződései még egy ideig fenntartották a régi mindennapok ritmusát. A vármegyeháza ugyan elesett, de a közintézmények még többségükben működtek, és közéleti szereplésre is maradt még némi lehetőség. 27 Tamás Gáspár Miklós: Erdélyi múlt, román jelen, magyar jövő. Beszélő, 1988, 24. szám, 35. 144
