Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990) Ezen a ponton szeretnénk ellenvetni, hogy Erdély virágzásának és különleges helyzetének semmi köze nem volt az Osztrák-Magyar Monarchiához, és jóval annak kialakulása előtt már önálló entitás volt. Erdély tragédiái és virágzásai sajátos erdélyi problémákból, gyakran belső tényezőkből fakadtak, amelyeket akár a Magyar Királyságtól függetlenül is kezelhetünk, nemhogy összefüggésbe hozzuk a Habsburg Birodalommal. A társasági életet a magyar arisztokrácia továbbra is fenntartotta. Ezek igen zárt közösségek voltak, amelyekbe román ember aligha nyerhetett bebo- csájtást. Ilyen módon a magyarság nem érezte egyelőre a katasztrófát. Próbálták fenntartani mindazt, ami Erdélyt korábban kulturális és társadalmi szempontból összetartotta és jellemezte. A Monarchia szétesését sokkal inkább az államtól függő társadalmi rétegek élték meg katasztrófaként, hiszen ahogyan TGM fogalmaz, „a gróf nem igazán gróf saját királya nélkül". Az ő számukra nem volt látható egyelőre, hogy hogyan alakul a személyes előmenetelük, ha a központi hatalom idegen kezekbe kerül. Az, hogy az erdélyi magyar társadalom legfelső rétegeinek élet- körülményei egyelőre vajmi keveset változtak, a románságot azonban nagyon irritálta, de 1918—1940-ig a konfliktus az erdélyi magyarság és a románság között még kevés jóvátehetetlen tragédiával járt. A harmincas években kialakuló román fasizmus azonban már sejteni engedte a jövőt, kezdve azzal, hogy be akarták tiltani a magyar beszédet Erdélyben, ami azonban végül sosem vált gyakorlattá. 1940 őszét jelöli meg TGM a második történelmi krízis kezdeteként, amikor is a szovjet csapatok bevonultak Erdélybe. A magyarság lélekszáma a világháború folyamán jelentősen megfogyatkozott, hiszen a zsidó felekezetűeket meggyilkolták, és rengeteg fiatal esett el a háborúban, illetve az Erdélyben egyre inkább eluralkodó politikai és társadalmi helyzet miatt tömegessé vált a kivándorlás is. Nagyon fontos megjegyezni azt is, hogy az első világháború után, amit a hagyományos erdélyi elit megpróbált mind életmódban, mind pedig közéleti befolyásban megőrizni, azt a második világégés végére mind elveszítette. Talajtalanná vált ez a társadalmi réteg, amelynek következtében jelentős része menekülni kényszerült. A szélsőjobboldali kormányok megalakulásukat követően nem nézték jó szemmel az erdélyi magyar elit ó módi liberalizmusát. Mindeközben kialakult egy modern elitcsoport, amely lassan felkészült a hatalom átvételére. Ez pedig a népi származású baloldali magyar értelmiség 145
