Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség mellett nem feltételezhető, hogy a Monarchián belül az osztrákokkal szemben kialakulhatott bármilyen, Konrád György által feltételezett mi-tudat a térségünkben, legalábbis annak a magyar nemzet minden bizonnyal nem lehetett része. Mivel a században divatozó nyelvi nacionalizmus ideológiája a régióban nem működhetett, a térség történelmi identitása összezavarodott, egymást szinte szégyellve indultunk tovább a történelem útján; ahogy a szerző fogalmaz, valamit mindig „ki kellett szégyellnünk” a történelmünkből, valamelyik kapcsolatunkat mindig meg kellett tagadnunk, és utólag úgy próbáltuk formálni saját nemzeti történelmünket, hogy az belepasszoljon az általunk elvárt ideológiába - nem nélkülözve persze kisebb-nagyobb kegyes vagy kegyetlen hazugságot sem. Meg kell azonban jegyeznünk itt, hogy a szerző ezt csak a mi térségünkre vonatkoztatva írja, holott ez a nyugat-európai országokra is igaz. „Kiszégyellni valamit a történelemből” nem csak a kelet-közép-európai országok tudnak, igaz ez ugyanígy a Lajtától nyugatra elhelyezkedő országokra is. Konrád szerint azonban ennek nyomán mi ilyen módon igyekeztünk eljutni a népszuverenitás eszméjén keresztül egyfajta homogén antropológiai származáshoz, ami azonban puszta fikció, és ebben a térségben lényegében teljességgel lehetetlen. Ebben az önhazugságban szerinte már benne rejlett némi fasizmus lehetősége is, aminek az igen súlyos történelmi árát előre akkor senki nem sejthette. Konrád szerint ez is oka annak, hogy ebben a térségben a liberális demokrácia szelleme csak jelentős késedelemmel tudott kibontakozni, és minden közép-európai nemzetnek megvoltak a maguk „au- toritárius delíriumai”,12 és ennek oka, hogy a régió nemzetei „kiélvezték” a század első felében mind a jobboldali, mind a baloldali „autoritarianizmus propagandamámorát”.13 Az elemzés ezen a ponton a jelenbe ugrik, és kijelenti 1988-ban, hogy még távoli a kép, hogy vajon milyen világpolitikai egyezségek mentén ér majd egyszer véget a hidegháború. Tehát ő még ekkor nem látja ennek a közeledését, ami rendkívül érdekes! Nem látta még azt sem, hogy Európa kettéosztottságát milyen módon lesz majd képes a világ ezt békés úton felszámolni. „Ma még nem látjuk a látóhatáron ennek az utópiának a reális esélyeit.”14 12 Konrád György: Van-e még álom Közép-Európáról? Mozgó világ (1988), 14. évf., 8, 8. 13 Konrád György: Van-e még álom Közép-Európáról? Mozgó világ (1988), 14. évf., 8, 8. 14 Konrád György: Van-e még álom Közép-Európáról? Mozgó világ (1988), 14. évf., 8, 9. 132
