Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség rövid idő alatt, ami ugyan nem teljesen esélytelen, de rossz döntésnek helye nincs, különben olyan irányt vehet a térség sorsa, aminek a vége nemhogy nem felzárkózás lesz, de újabb negatív szélsőségekhez vezethet. Hangsúlyozzák azonban, hogy nemcsak az a fontos, hogy mi hogyan látjuk a Nyugatot, hanem az is, hogy a Nyugat, illetve a tengerentúli gazdasági hatalmak hogyan látnak bennünket, milyen terveik vannak, és persze hogyan látják ők jelenleg történelmi esélyeinket. Mit várnak tőlünk, és mi az, amit ők kívánnak nyújtani - legfőképpen jól felfogott saját érdekükben - a posztkommunista országoknak. Az írásokban tehát a legnagyobb kérdés az, hogy sikerül-e az integráció, vagy inkább a Balkán irányába sodródik el a térség. Felvetett kérdéseik pedig máig aktuálisak, és még mindig nem kerülhettek megválaszolásra. Lássuk, mit írtak tehát a liberálisok Kelet-Közép-Európáról a nyolcvanas évek végén! Konrád György egyik írásával kezdjük elemzésünket, amely szerint Közép-Eu- rópa mint fogalom nem tömegkulturális jelenség, sokkal inkább romantikus és szubverzív.8 Van keleti és van nyugati Közép-Európa, amelyeknek az ösz- szetartozása egyfajta történelmi jelenség. A rendszerváltás idején a kelet-kö- zép-európai régió problémáinak megoldása nem új keletű, lényegében egy ezer éve fennálló probléma, amely a különböző történelmi korszakokban újra és újra mindig más történelmi feladatokkal jelenik meg. Konrád úgy látja, hogy a térség, mivel számos nép közös élőhelye, de nem egymástól elszigetelten, hanem összekeveredve élünk, és az etnikai határok távolról sem egyeznek meg a politikai határainkkal (és nem csak Trianon folytán), csak akkor van esélyünk az együttélésre és a rendszerváltoztatás utáni társadalmi, politikai és gazdasági megújhodásra, ha megtanuljuk tisztelni a saját sokféleségünket. Úgy véli, ha minél jobban megismerjük egymást, minél többet tudunk saját szomszédainkról, annál inkább kialakulhat bennünk egyfajta közép-európai öntudat, ami természetesen nem születés folytán létrejövő identitás, hanem tanulás és elfogadás révén jöhet létre. Aki nem akarja megismerni a szomszédait, az kulturálisan és társadalmilag is gyenge marad. „Mi többnyire messzire mentünk tanulni, figyelmünkkel átugrottuk egymást, mert elhittük, hogy fejletlenek vagyunk. Úgy éreztük, aki olyan, mint mi vagyunk, Konrád György: Van-e még álom Közép-Európáról? Mozgó világ (1988), 14. évf., 8, 3-17. 128
