Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990) a nemzet egy egység, amelybe mi valamennyien beletartozunk, a külvilág viszont sokféle, és a közösségünkön kívül állók különböző nemzetekhez és más egyéb entitásokhoz is tartozhatnak. Tehát „mi egyfélék vagyunk, az idegenek sokfélék. Mi nem különbözünk egymástól, az idegenek viszont egymástól is különböznek. Mi értjük egymást, az idegenek nem értenek bennünket." 4 Ezt követően TGM magát a nacionalisták gondolatmenetébe helyezve rendkívül cinikus hangvételű eszmefuttatást folytat arról, hogy a nacionalisták mint a nemzethez tartozó egyének hogyan látják a közösségen kívül állókat. Például „mi idebent vagyunk a fényben, ők odakint a sötétben.” „Mi látszunk, mert megvilágítottak, tehát világosak vagyunk, ő nem látszik, mert sötét vagy láthatatlan." „Értsük meg: az idegen elsősorban nem azért idegen, mert tőlünk különböznek, hanem azért, mert egymástól is mernek különbözni. A nemzet rend, mert Egy, a többi nemzet káosz, Sok." Tehát butának, ostobának tartja az ilyen gondolkodásmódot, rendkívül cinikus és becsmérlő szavakkal illeti a nacionalizmust, legalábbis annak azt a formáját, amelyet a jelen írásában jellemez. Mert hozzá kell tennünk, hogy nacionalizmusnak is számos árnyalata van, és a TGM által felvázolt formája extrém esetet tükröz, és nem adja vissza és nem is adta vissza soha a magyar nacionalizmus képét, legalábbis ami az átlag jobboldali magyar emberek patriotizmusát illeti. Olyan képzettársításokkal él a fogalom kapcsán, amelyeknek nincsen realitásalapja, de legalábbis nem tömegjelenség formájában. Különösen igaz ez nézetünk szerint a nyolcvanas évek Magyarországára, amely több évtizednyi erősen internacionalista kádárizmus után semmiképpen nem lehetett ilyen, mondjuk úgy, betegesen nacionalista még 1990-ben sem, amikor az írás született: „A nacionalizmus úgy érzi, a nemzet belébetegszik az idegen jelenlétébe, amely láthatatlan, és általa el nem követett és őseitől sem örökölt bűnnel fertőzi meg."5 Tehát TGM szerint a nacionalizmus számára a nemzeten kívül állók olyan ősbűnnel bírnak, amivel a nemzethez tartozók nem, és ezt az ősbűnt mindig ellenünk mint nemzet ellen követték el. Éppen ezért neheztelünk az idegenekre, noha tudjuk jól, hogy nem tehetnek róla, ahogyan „a baktériumok sem tehetnek róla" (!!!), hogy fertőznek. „De ha a spanyolnátha elvitte a nagymamát élte virágában, akkor görbe szemmel fogok nézni a hongkongi influenza vírusra is." Tehát a 4 5 Tamás Gáspár Miklós: A nacionalizmus mint rejtjel és metafora. Hiány (1990), 11. sz., 5. Tamás Gáspár Miklós: A nacionalizmus mint rejtjel és metafora. Hiány (1990), 11. sz., 7. 123
