Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Tóth Károly: Az 1989. évi XXXI. törvény (alkotmánymódosítás) főbb kérdései és az alapjogok szabályozása
Az 1989. évi XXXI. törvény főbb kérdései és az alapjogok szabályozása a) Fura összeférhetetlenséget szülne, ha a kormány tagjai a törvényhozás soraiban is szerepelnének. Jelenleg is sok esetben, célzatosan és sokszor alaptalanul szűkítik a törvényalkotás szabadságát. b) Közéletünk morális válsága miatt kell független alkotmánybíróság, a költségvetés felhasználását ellenőrző Legfelső Állami Számvevőszék, kell legfelső bíróság és nagyon kell független vádhatóság is. De sem az említett szervek, sem a hadsereg, sem a rendőrség országos és középszintű vezetői ne tölthessenek be vezető pártfunkciókat, és ne lehessenek azok vezető testületéinek tagjai. c) Speciális megközelítés (és egyidejűleg érvelés a kétkamarás Országgyűlés mellett) a következő: A jelen parlamentnek nem egy megyei tanácselnök a tagja. Az ő helyzetük különösen sokoldalú. Mint képviselő, törvényhozó; mint bizottsági tag, ellenőrző; mint tanácselnök, végrehajtó jogkörű. Felelősségük mindennapjaiban különös esetek a téves kormányzati döntések és azok visszavonása. Közhivatalnokként végrehajtja, képviselőként az ellene való panaszokat meghallgatja, megígéri, hogy eljár önmagánál, majd bizottsági tagként mindkét önmagát ellenőrzi. Ugyanakkor szakismeretek, egyéni kitűnő adottságaik révén pótolhatatlan szolgálatot tesznek a törvények kimunkálásánál. Megoldást csak az a konstrukció adhat, ahol ők csakúgy mint a (másvallásúak vagy a) vallások képviselői, a nemzetiségek képviselői - akik között most már remélem, hogy a cigányság képviselői is jelen lesznek, mert azért 300 ezer ember feje fölött dönt ez a parlament nemegyszer, úgy, hogy egy képviselőjük sincs jelen - egy külön kamarában, amelyik elsősorban a törvény előkészítési fázisában vesz részt, majd a választott képviselők által elfogadott törvény kvázi harmadik olvasatában, amikor is akinek arra oka és joga van, élhet vétójával. 2.3.4.4. - Röviden említsünk még néhány felszólalást: a) Azzal kapcsolatban, hogy „az Országgyűlés az Elnöki Tanács vagy a Minisztertanácsjavaslatait napirendre tűzi”, az álláspont az volt, hogy kötelezően napirendre kell tűzni. De ha kötelezően napirendre kell tűzni, akkor ez azt jelenti, hogy az Országgyűlés nem dönt önmaga programja fölött, hanem előírják, hogy mit tárgyaljon és másodszor fölteszem a kérdést: akkor minek kell megkérdezni, hogy elfogadjuk-e a napirendet vagy sem.57 57 Ez szintén nem igényel magyarázatot: a jogban a kijelentő mód rendszerint kötelezettséget jelent, elfogadni tehát a napirend többi pontját kell, és, persze, a pontok sorrendjét is... 61
