Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Tóth Károly: A rendszerváltás és a sajtótörvény
A rendszerváltás és a sajtótörvény A sztrájktörvény azonban - az előbbiekkel ellentétben - nem tartalmaz preambulumot (pedig ez a törvény sem kevésbé fontos, mint az előtte kibocsátott egyesülési, valamint a gyülekezési jogról szóló törvény), hanem az indokolásban „említi meg”, hogy „A sztrájkjogra és annak gyakorlására vonatkozó szabályokat a Javaslat a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával és a Magyar Népköztársaság által megerősített egyéb nemzetközi egyezményekkel összhangban állapítja meg” Az ENSZ Közgyűlése 1966 decemberében elfogadta a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (a továbbiakban: GSzKJNE), amely az 1976. évi 9. tvr-tel a magyar jogrendszernek is részévé vált, ám ennek alkotmányba foglalása még másfél évtized múltán sem történt meg, pedig a tvr-ben hazánk kijelentette, hogy alkalmazza a GSzKJNE előírásait, amelynek 8. cikkében kötelezte magát, hogy „biztosítja az adott ország törvényeivel összhangban gyakorolt sztrájkjogot”. Látható, hogy a törvényalkotó, ha valami „takargatni valója” van - pl. egy hazánkat is kötelező nemzetközi szerződés végrehajtása terén -, akkor e szerződésről a törvény részét képező preambulumban nem tesz említést (sőt, lehet, hogy éppen e miatt preambulum sincs), hanem a törvény kevésbé ismert indokolásában utal rá... Az Stv. tehát - sok más „szocialista” törvényhez hasonlóan - nem maradhatott változatlan a rendszerváltás idején, hiszen minden meg- és újjáalakult politikai párt elsődleges célja volt a Magyar Népköztársaság „egypárti” alkotmányos rendje elleni fellépés és annak megváltoztatása. 3. A sajtó ügye a rendszerváltás folyamatában (vitáiban) 1. - Szervezeti alapok. 1989. június 10-én Megállapodás született a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások megkezdéséről. Ebben pontosan meghatározták ennek indokait: „A nemzetet sújtó gazdasági és politikai válságból való kilábalás, valamint a hatalmi viszonyok demokratikus átalakítása szükségessé teszi valamennyi, a jövőért felelősséget vállaló politikai tömörülés párbeszédét. A válság leküzdése, a többpártrendszer megteremtése csak a demokratikus erők megegyezésével érhető el. Mindez feltételezi egymás érdekeinek és törekvéseinek kölcsönös figyelembevételét, valamennyi résztvevő megegyezési szándékát, a bizalmat és önmérsékletet. 255
