Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Tóth Károly: A rendszerváltás és a sajtótörvény
A rendszerváltás és a sajtótörvény A „kor szellemének” megfelelően itt is az „engedélyezés - tiltás” dicho- tómiája érvényesült. A törvény részletesen meghatározza, hogy ki jogosult időszaki lapot alapítani és kiadni, rádió- és televízióműsort készíteni és nyilvánosan közölni. Az Stv. 12 §-a előírja, hogy sajtóterméket előállítani és nyilvánosan közölni, valamint időszaki lapot, illetőleg helyi stúdiót alapítani - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - csak engedéllyel szabad, majd részletezi, hogy az engedélyt mely esetekben kell megtagadni, valamint azt is, hogy mely esetekben lehet megtagadni, illetőleg rendelkezik az engedély kötelező visz- szavonásának eseteiről. Könnyű belátni, hogy 12. § súlyos „filozófiai”problémát rejt, amely az elfogadása korában egyáltalán nem volt kivételes. Egy szabadságjog, amely az ember „elidegeníthetetlen” joga - amely azért illeti meg, mert embernek született - nem gyakorolható szabadon (vagy legalábbis a minimális korlátozás mellett), hanem csak akkor, ha azt valamely „állami hatalom engedélyezi”. Az „engedélyezés” valójában egy igen „alattomos” jogi kategória, mert lehetőséget kínál az állami szerveknek visszaélésekre is, hiszen pl. bizonyos magatartás (ideértve esetünkben a sajtótevékenységet) csak akkor gyakorolható, ha megvan az engedély. Ezt természetesen előbb „kérelmezni” kell, ezt a kérelmet a hatóság megvizsgálja és döntését formális határozatba foglalja. Ebben ott rejlik az „alattomosság”, hogy ha a döntésre jogosult formálisan nem is tagadhatja meg a kérelem teljesítését, arra módja van, hogy ideiglenesen ekkor is akadályozza a kérelmezőt az engedély késleltetésével, tudván, hogy tevékenységét csak az engedély birtokában kezdheti meg... Másrészt, mivel az engedély megadását meg is lehet tagadni és az erről szóló jogszabályban meg kell határozni a megtagadás eseteit, ez önmagában is arra ösztönzi a jogalkotót, hogy minél több ilyen feltételt határozzon meg, amivel minél meggyőzőbben indokolhatja, hogy valóban szükség van a formális engedélyezési eljárásra. Ezzel szemben a „bejelentés” nem igényel minden esetben formális hatalmi-hatósági döntést egy adott ügyben. Lehet, hogy valamely bejelentést az arra jogosult állami szerv egyszerűen „tudomásul veszi” (ennek alapján nyilvántartásba is veszi), és erről értesíti a bejelentőt.286 286 Természetesen itt is vannak/lehetnek olyan feltételek, amelyek fennállása esetén az arra jogosult hatóság „nem veszi tudomásul” a bejelentést, ám mivel ezek a feltételek 251
