Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Kukorelli István: A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény születése és sajátosságai
A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról... Kukorelli István A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény születése és sajátosságai 1. A lelkiismereti és vallásszabadságot „a szocialista társadalom érdekeivel összhangban kell gyakorolni” A lelkiismereti és vallásszabadságot sokan a szabadságjogok „történeti atyjának” tekintik, az egyházak, a világnézetileg semleges államban - amelynek számos típusa létezik - a társadalom nagy jelentőségű intézményei. A világnézetileg elkötelezett államokban (ilyen pl. az iszlám fundamentalizmus, ilyen volt a szocialista pártállam) a lelkiismereti és vallásszabadság nem, vagy csak megtűrtén, ellenőrzötten érvényesülhet. A pártállam éveiben 1949-1989 között a vallás, a hit ellenséges ideológia volt, az egyházak pedig ellenséges, legyőzendő, „bedarálandó” intézmények. Az állam és az egyház kapcsolatát a pártállami korszakban számos jogszabály szabályozta.231 Talán egyetlen alapjog viszonylatában sem volt akkora ellentmondás a deklaratív jog és a valóság között, mint a lelkiismereti és vallásszabadság esetén. A deklaratív szint mellett létezett egy jóval részletezőbb belső, titkos, hozzá nem férhető normaanyag is, ez mozgatta lényegében az egész politikai típusú egyházügyi igazgatást és a titkosszolgálatokat. Érdemes felidézni az 1949. évi XX. törvény eredeti szövegét, amely így szólt: 54. § (1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát. 231 Kőbel Szilvia: „Oszd meg és uralkodj". A pártállam és az egyházak. Rejtjel Kiadó, 2005, Budapest, 185-199. p. 223
