Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Kukorelli István: A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény születése és sajátosságai
Kukorelli István Az alapjogi jogalkotás... (2) A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköz- társaság az egyházat különválasztja az államtól. Ezt a szöveget az 1972. évi I. alkotmánymódosító törvény megismételte, viszont kiegészítette a jog politikai korlátáival, a vallást csak a szocialista társadalom érdekeivel összhangban lehetett gyakorolni. Ez a mondat tulajdonképpen az alapjog lényeges tartalmát üresítette ki: 63. § (1) A Magyar Népköztársaság biztosítja az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát. (2) A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköz- társaság az egyházat különválasztja az államtól. 54. § (1) A Magyar Népköztársaság tiszteletben tartja az emberi jogokat. (2) A Magyar Népköztársaságban az állampolgári jogokat a szocialista társadalom érdekeivel összhangban kell gyakorolni; a jogok gyakorlása elválaszthatatlan az állampolgári kötelességek teljesítésétől. (3) A Magyar Népköztársaságban törvény állapítja meg az állampolgárok alapvető jogaira és kötelességeire vonatkozó szabályokat. Ez a szöveg 1989. október 23-áig hatályban volt. Lett volna és volt is tehát teendő a rendszerváltozást levezénylő politikusok és kodifikátorok előtt. Az alapjog jelentőségéhez képest ma is nehezen érthető, hogy miért futott „önálló szálon” az egyházakkal kapcsolatos jogalkotás a rendszerváltozás éveiben vagy miért nem kapott „önálló bizottságot” a Nemzeti Kerékasztalnál a sajtószabadsághoz hasonlatosan ez a nagyjelentőségű ügy, amely lényegében csak az alkotmány alapjogi fejezetével összefüggésben jött elő a kerekasztalos vitákban. Az eredmény ismert, az 1989. évi XXXI. alkotmánymódosító törvény 60. §-a így rendelkezett: 60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. (2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. (3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. Kétségtelen, hogy az 1990. évi IV. törvény erre az alkotmányos regulára épült, ám „kerekasztalos konszenzus” nélkül, sajátos körülmények között, 224
