Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Kukorelli István: A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény keletkezése és jellemzői. Az intézmény a mából nézve
A népszavazásról és a népi kezdeményezésről... A népszavazás alól kivett tárgyköröket visszafogottan és óvatosan szabályozták, lényegében három tiltott tárgykört ismert a törvény:- a költségvetési és adójogszabályokat,- a képviseleti szervek hatáskörébe tartozó személyi döntéseket,- és a pacta sunt servanda tételét. A kor sajátossága és erről az előterjesztő igazságügyi miniszter is szólt, az úgynevezett bős-nagymarosi regula a törvény záró, 35. §-ában. Idézem: „A 6. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés nem vonatkozik a jelen törvény hatálybalépése előtt megkötött, olyan nagyberuházáshoz kapcsolódó nemzetközi szerződésre, amely beruházás környezeti hatásai a szerződés megkötése után váltak teljes körben ismertté.” A kivétel szabálynak a lényege jogilag az, hogy zöld lámpát gyújtott a bősnagymarosi népszavazás kezdeményezőinek. A vízlépcső története jól ismert, a népszavazás elmaradt.193 Az 1989-es népszavazási törvény egyik fő jellemzője, hogy könnyen kez- deményezhetővé és nehezen sikeressé tette a népszavazást. A törvény választópolgári csengőszámai jól ismertek, azok a vitában egyre lejjebb ereszkedtek. A törvény ellenzéki jogként is biztosított a kezdeményezést (50 országgyűlési képviselő, egy helyi tanácstag!), helyi szinten pedig a civil társadalmat, az egyesületeket is feljogosította a kezdeményezésre. Könnyítette a népszavazási eljárás elindítását, hogy a hitelesítés fontos intézménye a kérdésre nem vonatkozott, azt a kezdeményezők szabadon, lényegében csak az egyértelműségi paragrafusra (25. §) figyelve fogalmazhatták meg. A hitelesítés 1997-ig csak az aláírásgyűjtő ívekre, vagyis a számszerűség meglétére irányult. Nehezen vezetett sikerre a népszavazás az érvényességi és eredményességi szabály következtében (28. §), amely a klasszikus, „kétszeres többségi” elvet fogadta el. A későbbi eljárási törvények (1997. évi C. törvény, 2013. évi XXXVI, törvény) ismeretében történelmietlen leírni azt, hogy az első törvény hézagos volt számos eljárási kérdésben: példaként legyen elég az aláírások gyűjtésének 193 Havas Henrik: A bős-nagymarosi dosszié, avagy egy beruházás hordalékai, CODEX Rt., Bp, 1988. 193
