Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Kukorelli István: Alapjogi rendszerváltozás (1989); az „első fecskék”, az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvények
Alapjogi rendszerváltozás (1989); az „első fecskék”... Kukorelli István Alapjogi rendszerváltozás (1989); az „első fecskék”, az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvények 1. Az emberi jogi deklaráció elmaradt, az alapjogi törvények szétszórtan születtek Az 1989-90-es békés alkotmányos rendszerváltozás egyik jellemzője, hogy abban nem született önálló emberi jogi deklaráció. A forradalmibb típusú alkotmányozási folyamatokban (például a francia alkotmánytörténetben) nem ismeretlen, hogy az emberi jogok adott nemzeti együttese önállóan jelenik meg és deklaráció jellegét megőrizve válik az alkotmány szerves részévé. A rendszerváltozásokkal tarkított magyar történeti alkotmányban sem nagyon találunk példát az önálló emberi jogi deklarációra, legfeljebb a 12 pontot tekinthetjük annak 1848-ból. Az emberi jogok egyik első kartális deklarációjaként említhető, a köztársasági államformát bevezető 1946. évi I. törvénycikk, amelynek preambuluma ekképpen szólt az emberi jogokról: „A köztársaság polgárai részére biztosítja az ember természetes és elidegeníthetetlen jogait, a magyar nép számára a rendezett együttélést s a más népekkel való békés együttm űködést. Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen: a személyes szabadságjog az elnyomatástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog s a részvételjoga az állam és önkormányzatok életének irányításában. Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül és e jogokat a magyar állam valamennyi polgárának minden 163
