Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Tóth Károly: Az alapvető jogok általános kérdései és az 1989. évi sztrájktörvény
Az alapvető jogok általános kérdései és az 1989. évi sztrájktörvény Ismeretes, hogy az első szociális körlevél, XIII. Leo pápa „ Rerum novarum” kezdetű enciklikája a munkáskérdésről (Róma, 1891. május hó 15.) már szólt a munkabeszüntetésről, bár ekkor még elsősorban annak megelőzésére hívott fel: 31. A túlságosan hosszú vagy fárasztó munka és a csekélynek tartott munkabér nem ritkán okot szolgáltat a munkásoknak, hogy a munkát közmegegyezéssel beszüntessék és saját elhatározásukból felfüggesz- szék. Ezt a gyakori és súlyos problémát intézményesen kell orvosolni, mivel a munkabeszüntetésnek ez a módja nem csak a munkaadókat és a munkásokat károsítja meg, hanem a kereskedelemnek és a közjó egészének is árt, és minthogy rendszerint erőszakos cselekményekkel és zavargásokkal jár együtt, gyakran a közbiztonságot és a nyugalmat is veszélyezteti. Hatékonyabb és egészségesebb dolog az ilyen jellegű bajokat törvényes intézkedéssel megelőzni, vagyis a konfliktus kirobbanását megakadályozni, azoknak az okoknak idejekorán történő megszüntetésével, amelyekről látható, hogy viszálykodásra fognak vezetni a tulajdonosok és a munkások között. A „Rerum novarum”-hoz képest jóval határozottabb, karakteresebb és a sztrájkkal kapcsolatban tartalmilag sokkal fontosabb mondandókat hordoz II. János Pál pápa „Laborem exercens” kezdetű enciklikája, amelyet a Rerum novarum enciklika megjelenésének 90. évfordulója alkalmából bocsátott ki 1981. szeptember 14-én Castel Gandolfóban. - Ennek IV. részében (A munkások jogai) a 99. pont (A sztrájk mint végső eszköz) a következőképpen hangzik: Miközben a szakszervezetek igazságos jogaikért fáradoznak, a „sztrájk ” eszközével is élnek, azaz a munkabeszüntetéssel, mint bizonyos végső figyelmeztetéssel, ami „ ultimátumnak” nevezhető az illetékes hatóságok és elsősorban a munkaadók felé. Ezt az eszközt a katolikus társadalmi tanítás, az igazságosság határain belül megfelelő feltételek mellett, törvényesnek tekinti. Ezzel kapcsolatban a munkások számára biztosítani kell a sztrájkhoz való jogot anélkül, hogy a munkabeszüntetés miatt büntetés érné őket. Elfogadva, hogy a sztrájk igazságos és törvényes eszköz, ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy bizonyos értelemben utolsó eszköz. Tilos vele visszaélni; különösen pedig tilos „politikai ” célok szolgálatába állítani. Ezen túlmenően soha nem szabad elfelejteni, 147
