Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)
V. Munkánk visszhangjáról
maztak meg. Néhány közülük: 1. Szent István kereszténysége jelentős hagyományokra, előzményekre épült. 2. A Koppány-István háborúban Vecelin és a Vecelin utódok szerepe bizonyító erejű, hogy nem István tehette a magyar történelemben példa nélkül álló meggyalázást. 3. „István király szent életű uralkodó volt... Cselekedeteit a hit védelme, fejedelmi elődeinek tisztelete, követése, alattvalói véleményének figyelembevétele irányította; törvényei pedig a biztonságot, a rendet, az életlehetőséget jelentették.” A fenti gondolatokat erősíti meg Andrásfalvy Bertalan néprajztudós nagyívű tanulmánya. „Európában alig találunk még egy olyan királyt, aki any- nyira meghatározza népe történelmét, mint a mi Szent István királyunk.” A szentként tisztelt király arcképét őrzik a népmondák, egyházi énekeink, írott források, de nem egyedi a „megtévesztő méltatás”, a kritikai megfontolást, kutatást nélkülöző, történészektől átvett értékítéletek visszhangozása. Például, hogy „a magyarok megjelenése a Kárpát-medencében a Nagymorva Birodalom és a szláv térítés katasztrofális végét jelentette.” (Andrásfalvy Bertalan J. M. Veselyt idézte) Az ellenségkép éltetéséhez még a kortárs cseh egyháztörténész, J. M. Vesely is hozzájárult talán akaratlanul, hisz magyar történész írásaira támaszkodott. A X. század második felének történelmi tényeit - a római pápa és a német-római császár érdekellentételeiből fakadó cselekedeteit bemutatva - kiválóan szemlélteti Andrásfalvy Bertalan a magyarok egy részének korábbra datálható kereszténységét. S milyen kép él a mondákban Szent István életéről? Szent István eszménykép: kegyes, igazságos, aki keresi az isteni igazságot, s bevallja esendő emberi gyengeségeit; akiben „a szentistváni Nagymagyarország nemzetiségei is saját királyukat látták”, mint például egy szlovák hősénekben, egy tren- csényi szlovák mondában, vagy a román legendás énekben. „Szent István nagy király volt, mert szent volt” - írja Osztie Zoltán Szent István néhány cselekedete és a tények prezentálásával. A tudatos, megfontolt döntés eredménye volt a koronázás ideje, s a felkenés, ami azt jelenti, hogy a király Istentől kapott felhatalmazás alapján felelős népéért. Törvénykönyve hűen példázza ennek realitását az egyes ember megbecsülésében, a személyes méltóság tiszteletben tartásában. __________________________________________V. Munkánk visszhangjáról 331
