Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

V. Munkánk visszhangjáról

magának az egyháznak is és az egyházban szolgálatot teljesítőknek is, hogy megtalálják azokat a formákat, eszközöket, lehetőségeket, amikkel többletet tudnak és jó, alkalmazható, vállalható, szerethető többletet tudnak adni a világnak. Amelyek után azt fogják mondani, hú de jó volt, és aztán jövök majd az istentiszteletre is, próbálnak aktívabban beleszólni ebbe a közösségbe. Lehet, hogy korábban úgy vélekedtem, hogy ósdi, meg maradi, meg egyebek, de valahogy otthonra leltem.

Somogyi A.: Nagyon jó gondolat. Mi, egyházi emberek, ezt így is szoktuk a magunk térfeléről fölvázolni, és van is realitása szerintünk. Világi térfélről nézve is van realitása? A gazdasági életben elsősorban marketingről és profitról van szó. Onnan nézve is igaz, amit Lévai dékán úr mondott?

Hornyák L.: Először, mint magánember, igény az lenne arra, hogy az emberek a modernizált egyházhoz, egy közösséghez tartozzanak. Most azonban előbb megy valaki a klubba vagy a szépségszalonba, de azt is látom, hogy - nekünk pl. Balatonkenesén van egy hétvégi házunk -, az emberek kint állnak a platzon, nem fémek be, mert kicsike a templom, nyáron a nyaralókkal is tele van. Ha egy olyan plébános van, ha olyan valódi Isten szolgája, aki úgy tudja megszólítani a közösséget, akkor oda gyűlnek az emberek, és megy a híre. Igazából azt mondom, hogy egyáltalán nem reménytelen a társadalom ebből a szempontból. Nézzük csak meg azt, amikor árvíz van, vörösiszap-katasztrófa, amikor menteni kell, a rádióban nehézsorsú emberről van szó, azonnal megmozdulnak az emberek. Meg lehet mozdítani, ha megtaláljuk a hangot. Az üzleti világban azt szoktuk mondani, hogy már nemcsak terméket adunk, hanem szolgáltatást is. A hit képviselete is valahol egy szolgáltatás, viszont akkor föl kell, mérjem, hogy mik az igények. Tehát az én vevőmnek lehet, hogy kreálok neki egy igényt, hogy mit tudom én, hogy hupizöld csapteleppel jobb vizet kapni a kézmosáshoz. De ha neki valós igénye van, például kórházban, mint betegnek, vagy mint látogatónak legyen ott kézfertőtlenítő, mert arról nem beszélünk, hogy a kórházban a kórházi megbetegedések egynegyede fertőzésekből alakul ki.

Ez alapvető, ami szintén erkölcsi higiénia. És az emberekben megvan az igény. Német cégnél dolgozva, hogyha én egy német kollégával megbeszélem,

Szíjártó István: Húszéves a Százak Tanácsa____________________________

324