Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

V. Munkánk visszhangjáról

hogy 2016. augusztus 4-én találkozom vele a Notre Dame előtt, akkor biztos lehetek benne, hogy ott van. Én szerencsés vagyok, hogy ilyen környezetben nőttem föl és dolgozom. Lehet látni azt, hogy vannak olyanok, akik az üzleti világban görcs nélkül működnek, és ugye csak a gyors profit és a kizsákmányo­lás, vagy az, hogy átverem a beosztottamat meg a partnert, de ezek nem működ­nek hosszútávon. Tehát az a cég, ahol dolgozom, 2018-ban lesz kétszáz éves. Ez hosszú idő, valamit jelent, és erre a cég büszke, annak ellenére, hogy iphone- on és tableten tárgyal. Átalakult már a világ, nem az van, hogy elküldök egy faxot, és egy hét múlva várok rá választ, hanem küldök egy e-mailt, és egy fél óra múlva várják a választ rá. Átalakult a világ, de az erkölcsöt, azt nem kap­csolhatja ki. És az, hogy a hit ott áll a háttérben, az csak egy erősítés és erős­séget ad. Somogyi A.: Most akarattal fogok úgy fogalmazni, hogy sokakban „ki­verheti a biztosítékot”. Homyák úr egy 200 éves cégnél dolgozik, én pedig egy 2000 éves cégnél vagyok alkalmazásban. Ha a mai világot a pénz mozgatja, már pedig az mozgatja, mert ezt látjuk és tapasztaljuk, és a gazdaság ilyen kifeje­zéseket használ, mint „termék” és „szolgáltatás”, akkor minekünk egy nagyon jó „termékünk” Jézus Krisztus, és van egy nagyon jó „szolgáltatásunk”, ami a kegyelemre való odasegítés. Itt egyházi emberek ülnek. Mennyire rossz ezt így hallani? Jézus Krisztust termékké degradálhatjuk? Az egyház tanítását, az igaz­ságot, az üdvösséghez vezető utat „szolgáltatásnak” minősíthetjük? Újítani aka­runk, modernizálni az egyházban is, de hogyan tudnánk átvenni a világ mo­delljeit? Én ezt egy kicsit tudathasadásos állapotnak érzem, amin nagyon ne­héz túllépni... Kováts-N. M.: A legnagyobb probléma, hogy félművelt világban élünk, és hiába rendelkezünk a 200 és a 2000 éves örökséggel. Nincs más megoldás, mint a jól neveltség mind a tanítónál, mind a tanítottnál. Az egyik oldalról: el­megy az ember nagy boldogan a templomba, és éppen karácsony van. Kará­csonykor tele szokott lenni a templom. És erre azt prédikálja az a fiatal, okos, gyönyörű hivatást választó pap, hogy bezzeg most itt vannak... Nem jobb lenne? De jó, hogy ennyien vagyunk! Rend a lelke mindennek. A szabályokat és a normákat be kellene tartani, tartatni. A viselkedést meg kell __________________________________________V. Munkánk visszhangjáról 325

Next

/
Oldalképek
Tartalom