Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

V. Munkánk visszhangjáról

az ember nem tud lenni. A valamikori kommunizmusban, amikor belépett a pártba, akkor is ki kellett egyenlítődnie a vallási kérdésnek. Be kellett vallania, hogy ő ateista. Ateista volt, de templomba járt minden szerdán, mert akkor voltak a gyűléseik, ahol bizonyságot kellett tennie a hitéről mindig. Abban, hogy nem hisz? A másik az erkölcs. Az erkölcs így fiatal korban talán az, amikor arra szorítkozik, hogy van barátnőm, barátom. Hogyan viszonyulok hozzá, hű vagyok, vagy nem vagyok hű hozzá, persze ez az erkölcsnek egy kis része, a többi része az, hogy hogyan tudok viszonyulni a másik emberhez, elvárom e magamtól is ugyanazt, amit a másik embertől várok el. Be tudom-e teljesíteni én is azt, amit elvárok a másik embertől. Az erkölcs valahogy nem tud elrugaszkodni semmiképp a tízparancsolattól, mert valahogyan azzal van kapcsolatban. Az erkölcs egy kicsit komplikáltabb, egy odaadóbb magatartást jelent.

Somogyi A.: Ezek szerint a hit és az erkölcs óhatatlanul összefiigg: egyik a másikból következik. Talán az ifjúság miatt, két idézet, az egyik egy könnye- débb történet: az István, a király c. rockopera végén a koronázási jelenetkor van egy nagyon érdekes félmondat, amikor a megkoronázott István ezt mondja: „Veled Uram, de nélküled.” Valami hasonlót fejez ki Ady, amikor azt mondja „Hiszek hitetlenül Istenben, mert hinni akarok.” Hogyan fog fejlődni az erkölcs, ha „hiszek hitetlenül”, és ha „veled Uram, de nélküled”? És hogy fejlődik ki az emberben az erkölcs akkor, ha „hiszek, és benned hiszek Uram Istenem, és nem másban”? Tehát lehet-e a hitből kétféle erkölcsnek kinőnie? És oka lehet-e a mai állapotoknak az, hogy ha nem az Istenhitből fakad az erkölcs? Vagyis a „veled Uram, de nélküled", meg a „hiszek hitetlenül Istenben”?

Szíjártó L: Az ember először betűt vet, aztán számot vet, és végül keresztet vet. Mindenki eljut oda az élete folyamán, amikor ezt érzi. Orvos barátainktól szoktuk hallani, hogy ateisták nincsenek az intenzív osztályon. - A dolgokat a végén is kell látnunk. Azt szokták mondani a tanárok, hogy amikor leérettségiztettél egy osztályt, akkor tudod, hogy elsőben, másodikban, harmadikban, mikor mit kellett volna tanítani, mikor mit kellett volna másképp tenni. Francis Bacon Ovidius nyomán írja, hogy „a stúdiumok erkölccsé válnak”. Mindaz, amit megtanultunk az életben, egy ponton erősíti a jellemünket, tehát egyenesíti a gerincünket, megértőbbé tesz, megbocsátóbbá. Az erkölcsi romSzijártó István: Húszéves a Százak Tanácsa____________________________

312