Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

IV. Tanácskozásaink kiemelt témáiról - 2. A kultúra a nemzet igazi alkotmánya

dókáival bemocskoltuk a városok környékét, megmérgeztük folyóinkat, tavainkat, halainkat, ma már az utolsó csepp vizet, levegőt és földet is tönkretettük... A történelmi vasfüggöny kitűnően megvédte országunkat mindentől, ami a Nyugaton jó: az állampolgári függetlenségtől, a személyiség tiszteletétől, az általános jóléttől, a jótékonysági mozgalmaktól - de ez a függöny nem ért le egészen, és alatta vígan becsorgott a züllött, feslett »pop-mass-kultúra«, a leg- vulgárisabb divatok és a szabadszájúság trágyaléje, és megrövidített iijúságunk mohón magába szívta azt a szemetet. A nyugati ifjúság jó dolgában eszetlen- kedik, a mienk meg, szegény létére, ész nélkül átveszi a passzióikat. Televíziónk pedig szolgálatkészen tovább terjeszti ezeket a szennypatakokat az egész országban. Ha tiltakozunk ellene, az begyepesedett konzervativizmusnak számít. .. Pusztulnak könyvtáraink kincsei, kiürülnek az olvasótermek, elhanyagoltak a múzeumaink...” (Hogyan mentsük meg Oroszországot? 1990)

És mit látunk azóta? És mit itthon? Mióta káromkodnak a magyar televízióban? Miért a sok erőszak és mocsok? Amikor 30 éve Amerikában egy másfél

Szíjártó István: Húszéves a Százak Tanácsa____________________________

irodalmi Nobel-díjat, de nem utazott el a díjátadásra attól tartva, hogy nem térhet vissza hazájába. Az 1973-ban írt A GULAG szigetvilág című regénye miatt a Legfelsőbb Tanács megfosztotta szovjet állampolgárságától és kiutasította az országból.. 1973-tól 1994-ig élt az Egyesült Államokban, a kanadai határhoz közeli Vermont államban, egy Cavendish nevű városka mellett, egy erdei házban. Később a „vermonti remete” nevet kapta, mivel nem nagyon kommunikált a külvilággal, ennek egyik oka elmondása szerint, hogy nem érintette meg a legkevésbé sem az amerikai anyagias világ.

1990-ben kapta vissza állampolgárságát, 1994-ben tért vissza Oroszországba. Abban a hitben ment haza, hogy részt vehet az orosz szellemi élet felrázásában. Végigutazta a kontinensnyi méretű országot és beszédeket mondott a Dumában, de beszédeire nem nagyon figyeltek fel, sőt rendkívül komolytalannak és naivnak tartották a képviselők. Otthonában szívelégtelenség következtében halt meg, alig több mint négy hónappal kilencvenedik születés- napja előtt. A moszkvai Doni Kolostorban tartották a gyászszertartást, amelyen mintegy ezer ember vett részt. Főbb művei: Ivan Gyenyiszovics egy napja (1963, 1989, 1996) [; A pokol tornáca (1990); Rákosztály (1990). A GULAG szigetvilág /-///. (1993). Lenin Zürichben (1998). Hogyan mentsük meg Oroszországot? (1991) (in. Világirod. Lex. 14. és Wikipedia)

258