Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

III. Könyvsorozatunkról

szítve, magányosságra ítélve érzik magukat. Állandó stresszben élnek, ami vegetatív és lelki betegségekhez, az „Isten képmásának” felmorzsolásához vezet. Az értékvesztést nem pótolja az esetlegesen megvalósítható vagyon, „szabadság”, hatalom és a talmi gyönyörök illúziója, amelynek legtöbbjében csak önbecsülésének megmaradt morzsáit veszítheti el. Tömegesen az ellenkezője igaz. Ez az elveszett Paradicsom.

Az elmagányosodott, lecsúszott, kiszolgáltatott szülőknél csak a gyermek sorsa szomorúbb, hiszen elvesztették a biztonságot, a család egészének élményét, melegét és szeretetét. Az érzik, hogy egyik vagy mindkét szülőjük számára létezik valaki vagy valami, aki fontosabb, akit jobban szeret, mint a saját gyermekét. Elveszti a viselkedési normák, a természetes férfi szerepek és a példamutatás megismerésének lehetőségét. A szeretetigény kiélését persze sokan megpróbálják megkísérelni, gyakran kevés sikerrel. A megélhetés biztosítására kényszerített egyedülálló szülő ritkán tudja nevelni és oktatni gyermekét. Ezt a hiányt az értékvesztett szekularizált iskola sem képes pótolni, hiszen pontosan a lélek nemesítését fokozták le vagy szüntették meg. A család és az iskola mellett az egyház hozta el az emberekhez évszázadok, sőt másfél évezred során a földi és spirituális világot és annak ismeretét. Az egyház azonban az utolsó kétszáz év folyamatos „tudományos”, „erkölcsi”, jogi támadásokban meggyengült, az izmusok korában részben fizikailag is megsemmisült. Bár jelentős erőfeszítéseket tesz - nem is eredménytelenül - eredeti hivatását, így a nevelést nem tudja hiánytalanul teljesíteni. A gyermek, akit pedig nem oktatnak, az oktondi, akit pedig nem nevelnek, az neveletlen marad. E módon létrejött, létrehozták az elmúlt században az ösztönvilág felé tartó, a transzcendenstől megfosztott, indentitásait többé-kevésbé elveszített, magányos, céltalan emberek tömegét, akiket minimális materiális javakkal kézben tartani és tetszés szerint lehet manipulálni.

Az etnikailag és nyelvileg sokgyökerű magyarság a rendelkezésünkre álló közvetlen és közvetett bizonyítékok alapján a kezdetektől fogva hitt a Teremtőben és a transzcendentális világban. Az első nomád-szteppei államalapítás első sacrális nagyfejedelmünk Álmos alkotása volt, aki bizonyossággal hitte, hogy az égiek leszármazottja, küldetését tőlük kapta, s mint sacrális ősei az ő

_____________________________________________III. Könyvsorozatunkról

239