Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

III. Könyvsorozatunkról

római jogot és a jogon felül álló morált. Ez az életszemlélet belső nyugalmat, a test és a lélek harmóniáját kínálta és biztosította akkor is, ha a lehetőséggel az emberek egy része nem mindig élt.

A posztreneszánsz és a felvilágosodás hívő tudósainak felfedezései azt a látszatot kölcsönözték, hogy a világ létrejöttét és fennmaradását természeti törvények, ill. az azokat felismerő és/vagy megtapasztaló ráció irányítja. Mivel a felfedezett természeti törvényeket - az eredet tisztázása nélkül - átültették a spirituális világba, a hit és a ráció aránya eltolódott az utóbbi felé, az emberi életszemlélet, az emberek egymáshoz való viszonya megváltozott, elmozdult az ösztönvilág felé. Eszmei és egyre brutálisabb társadalmi mozgalmak szerveződtek a ráció jegyében, először az egyház és a hit, majd az évszázadok szűrőjén fennmaradt, sokszorosan bizonyított klasszikus életfelfogás ellen, ahol már alig maradt hely az Istennek, holott a 20. század tudományos fejlődése az istenhitet erősíti. De nem is maradhatott, hiszen ez a 20. századi „izmusok” lényege. Ez az antitézis, amely rendkívüli értékvesztéshez vezetett az emberekben, családokban, nemzetekben, államokban, ill. annak működésében, a jogalkotásban, a politikában, gazdaságban és mások mellett a kultúrában.

Soha nem tapasztalt és elképzelhetetlen törekvések kavalkádjának szemtanúi lehettek szüléink és nagyszüleink, de a mi generációnk is. Brutális háborúk, népirtások, nemzetek jogfosztása, kifosztása, vallási fanatizmus, vallás provokálta háborúk, kiprovokált és szervezett nép- és bevándorlás, a kifinomult tömegmanipuláció és megtévesztés, kettős mérce, az önrendelkezés lenullázása a nemzetek viszonyában. Mindezt az tette lehetővé, hogy alapjaiban ingatták meg az egyén természetes emberi-, nemi-, nemzeti-, hitbéli önazonosságát, sokszor már az ember természeti és biológiai adottságait sem respektálva, vagy egyenesen megtagadva kánonban. Mindez azért lett lehetséges, mert az embert az ösztönvilágból felemelő tényezőket, az oktatás és nevelés pilléreit, a családot, az iskolát és a templomot részben sikerült leértékelni, nevetségessé-, „korszerűtlenné” tenni, vagy megszűntetni.

Különösen fájdalmas a családok felének szétesése, mert egyéni tragédiák tömegét okozza, a nemzeteket pedig megrendíti. A házastársak elárulva, érzelmileg kifosztva, gyermekeitől megfosztva, életük legfontosabb célját elveSzíjártó István: Húszéves a Százak Tanácsa____________________________

238