Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

III. Könyvsorozatunkról

és az ő élete egyik szép és jól látható példája ennek. Nemcsak azért, mert nagy és gazdag életművének döntő hányada - minden politikai gáncson és akadályoztatáson át - a publicisztika lett, hanem mindazokért a célokért, a soha, egyetlen életszakaszában sem mellőzött közügyekért, amelyek mind a sorsunkról szóltak, a sorsunkért, a magyarság megmaradásáért. Igaz rá is, amit Németh László magáról írt: „én életemben sosem oda álltam, ahova kedvem hajtott, hanem ahol szükség volt rám, ahol a nemzeti szorultság munkát adott. ”

Életművének - szépírói, szociográfiai, publicisztikai, előadói munkásságának - középpontjában a magyar népesedés tragikus helyzetének feltárása, a megoldások keresése állt. „ Kerek fél évszázad óta pusztul a magyarság, pusztulásunk fékezésére érdemben szinte semmi sem történt, bár a »rendszerváltás« előtt mégis több (gyes), mint azóta... Hová züllött 1956 csudálatos népe?” — kérdezte. Ezt tekinti joggal az első és legsúlyosabb magyar sorskérdésnek. Rendre számon kéri a politikától, a hatalomban lévőktől a konkrét cselekvést, a programot s egyáltalán a szándékot ebben az ügyben. Tegyük hozzá: kevés sikerrel. Nem érhette meg azokat a kormány-intézkedéseket, melyek reméljük, hathatós segítséget jelentenek az immár tízmillió alá csökkent népességű anyaországnak. Az életmű azonban megszületett és kiteljesedett, és ezt Fekete Gyulától nem veheti el senki. Tőlünk sem vehetik el, ha vesszük a fáradságot, ha tudunk, ha hajlandók vagyunk még olvasni, tanulni és okulni egy nagy írói életmű terméséből.

Nagy hangsúlyt kapott írásaiban a kultúra és a média kérdése. Vagyis az, hogy a szellem emberének és a politikusnak egyaránt elháríthatatlan kötelessége lenne a „kultúr-mocsok” áradásával, az elbutulással és elbutítással szemben kimunkálni azt a kulturális-, oktatási-nevelési- és média-politikát, amely egy értelmes, önmagára ébredő magyar társadalmat hozhatna létre. És megtett mindent Európáért is, melyet Babits magát tépő Elazámnak nevezett. (SOS Európa!!!) Egy író azon kevesek közül, akiknek mindenkor fontosabb volt egy nemzet igazsága, élete és jövője, mint maga az irodalom. Aki Kölcsey, Petőfi, Arany, Ady, József Attila eszméin és írói erkölcsén nevelkedett, aki diákként élményeinek javát a sárospataki református kollégium szellemi közösségéből merítette és hagyta ötvöződni magában azzal a paraszti észjárással és erSzíjártó István: Húszéves a Százak Tanácsa____________________________

192