Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)
III. Könyvsorozatunkról
2007 decemberében bemutattuk a Szent György könyvsorozat első köteteként utolsó munkáját: „A lehetetlen megkísérlése” címet adta összefoglalásaként a népesedésfogyást vizsgáló írásainak. Ez a végső szembenézése a „legfontosabb közüggyel”, összefoglalója népesedésről lejegyzett gondolatainak. Ez volt az ügy, a cél, melyre egy teljes életet szánt. 2008 decemberében gyönyörű beszédben méltatta a Százak Tanácsa által alapított díj első átadásán Böjté Csabát, s néhány hónappal később 87. születésnapján a Százak Tanácsa tagságának bizalmából Ő lett „A Haza Embere”. A Kossuth-díj elmaradt ebben az évben is, de ez a díjosztókat minősíti, ne foglalkozzunk ezzel, elegendő tudni, hogy Ő sarzsi nélkül is tábornok volt. ,A Magyar Tudományos Akadémiának - Széchenyi és Arany János Akadémiájának - az elmúlt 70 év legnagyobb írói (Németh László, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Pilinszky János) nem lehettek tagjai, de a róluk tanulmányokat írók - mára többnyire már érvénytelen marxista elemzéseket írók - ott voltak, vannak akadémikusaink között, csakúgy, mint a mai posztmodernizmust csodálok. (Nem is lenne bajom velük, ha nem igyekeznének tankönyvekbe is átültetni nézeteiket.) Albert Gábori idézi az Alföld című irodalmi folyóiratból: „A szegedi dekon legismertebb képviselője azzal, hogy könnyedén a szabályoktól mentes, korlátlan szubverzió ideológémáját rendeli a szöveghez, nem csupán a mintha élnénk, de saját diszkurziv legitimációs bázisát, a dekonstrukciót olvassa félre. Pedig hát valójában az író alkotásaiban nemcsak a bivokalitás mi- metikus keretbe illesztett formái járulnak hozzá a nyelvi diszperzitás kiaknázásához, de verbális elemek, diszkurziv sémák, narrativ szintek közötti, a di- egézis roncsolása révén szabaddá tett vándorlása, valamint a műfaji kényszerek játékos variációi, a sokműfajuság is.” A Százak Tanácsa egyik ülésén ennek felolvasása után Bánffy György elmondta az Omagyar Mária siralmat, melyet mindnyájan értettünk... * * * Fekete Gyulára gondolva - kénytelen az ember tudomásul venni -, írta az irodalomtörténész barát: Bíró Zoltán, hogy csakugyan vannak elrendelt életek _____________________________________________III. Könyvsorozatunkról 191
