Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
I. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Magyar Néphadsereg a pártállamban
Dr. Mészáros Gyula A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában I. barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött a Szovjetunióval. Érdekeik egybevágtak, hiszen Jugoszlávia viszonya nyugati szomszédjaival nem volt valami rózsás az olaszországi Trieszt, és az osztrák Karintia területi státusát illetően, ezért szüksége volt a nagyhatalmi háttérre. A szovjetek számára is fontos volt Jugoszlávia, amely a kelet-európai stratégiai elképzelésében, a kelet és nyugat közötti ütközőzóna déli szárnyát képezte. Ebben a stratégiai képben Magyarország szerepe a szovjet-jugoszláv viszony megromlásáig háttérbe szorult. Tito önállósulási törekvései és Sztálin arra irányuló törekvése, hogy a befolyási övezetébe került kelet-közép-európai országokat (a „béketábort”) szovjet alárendeltség alatt egy monolit egységbe tömörítse, szöges ellentétben állt egymással. Sértette a Szovjetunió stratégiai érdekeit, de Tito Balkán-föderációs törekvéseit is. Az 1948. február 10-ei moszkvai megbeszélésen a Szovjetunió kritizálta Tito Albániával tervezett föderációs elgondolását, önállósági törekvéseit, amit Belgrád határozottan elutasított. Az akkor már Belgrádban székelő Kominform - a kialakult helyzetet a Jugoszláv Kommunista Párt háta mögött megtárgyalván - nem fogadta el a szocializmushoz vezető különböző utak lehetőségét, és Jugoszláviát elítélő határozatot hozott. Kizárták a „béketáborból”, majd 1949 őszére megszakadtak a külpolitikai kapcsolatai Magyarországgal és a népi demokratikus országok kormányaival. Az 1950-es évekre megélénkült jugoszláv-nyugati kapcsolatok tovább rontották Jugoszlávia megítélését. A fő ellenség már nem az Amerikai Egyesült Államok és a NATO volt, hanem Jugoszlávia. A szovjet stratégiai elképzelésekben Magyarország szerepe felértékelődött. „Durva propaganda-hadjárat bontakozott ki, amelyek jellemző példái voltak a kelet-európai koncepciós perek jugoszlávellenes rágalmai vagy a Kominform harmadik, 1949. november 15-16-ai (hivatalosan budapesti, valójában galyatetői) értekezletének határozata, amely szerint az 1948-ban még csak elhajlónak tekintett Jugoszláviában teljessé vált az árulás: az országban fasiszta rendszer jött létre, a párt vezetői pedig az imperializmus ügynökeiként már a többi népi demokráciában is összeesküvéseket szőnek. A pártközi konfliktusok az állami kapcsolatokra is kiterjedtek. 1949 őszére gyakorlatilag minden kapcsolat megszakadt Jugoszlávia és a szovjet tömb országai között. A Rajk-per utáni napokban a szocialista államok formálisan is felbontották a Jugoszláviával kötött barátsági szerződéseiket...”209 209 Juhász József: A titói Jugoszlávia első évtizede, 14. http://adattar.vmmi.org/fejeze- tek/2073/04_a_titoi jugoszlavia_elso_evtizede.pdf Letöltés: 2016. 04. 30. 86
