Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
I. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Magyar Néphadsereg a pártállamban
A Magyar Néphadsereg a pártállamban Erről szóltak a párthatásköri listák. Aki ezt a „lécet” nem tudta átugorni, annak a karrierje megrekedt. Aki ezt egyszer már átugorta, és nem vétett a párt normái ellen, annak általában szabad volt az út a további érvényesülés felé. A párt normáinak megsértőivel szemben viszont nem mindig mértek azonos mércével.132 Ezt a „lécet” elsődlegesen az adott katonai alakulat pártapparátusa, majd a KAO-hoz vezető „pártszűrők” állították fel, még mielőtt a KAO-hoz felterjesztették volna javaslataikat. Ezt a kiválasztási rendszert hűen tükrözik a levéltárban fellelhető honvédelmi miniszteri parancsok. Ma is úgy gondolom, hogy a „hármas követelmény” közül a katonai vezetői és a szakmai képesség elsődlegessége vitathatatlan. A hadműveletek szakszerű vezetését és eredményes végrehajtását nem a párthoz való hűség, hanem annál magasztosabb emberi vonások határozzák meg. Ezek a rendíthetetlen hazaszeretet, a haza (csakis a HAZA és nem a PÁRT) védelme iránti megkérdőjelezhetetlen elkötelezettség, és nem utolsósorban a hadművelet és harc vezetéséhez nélkülözhetetlen katonai-szakmai képzettségek és képességek határozzák meg. Befejezésképpen felmerül a kérdés: a pártállami hatalomkoncentráció és a párt vezető-irányító szerepének elsődlegessége mellett kimondható-e az, hogy Magyarország 1948-tól a rendszerváltásig terjedő időszakban jogállam volt? A pártapparátus volt képviselőinek erre adott válasza szűklátókörűségről és a demokratikus államberendezkedésről szóló ismereteik hiányáról árulkodik. A kommunista diktatúra funkcionáriusai csak a pártállami diktatúra sajátos jogrendszerének szemüvegén keresztül alkottak véleményt. Nem tudtak kilépni saját egysíkú pártállami beidegződéseikből eredő gondolatvilágukból, ezért adekvát választ sem tudtak adni a kérdező által feltett kérdésre. Véleményük szerint a pártirányítás minden szocialista országban törvény volt. „.. .azt a hatalmat - amelyiket a világon elég nagy területen és arányban megvalósítottak 1917 után -, azt a munkás hatalmat a kommunista pártnak a vezetésével akarta megcsinálni, amely a munkások és parasztok, a kisemberek érdekeit akarta szolgálni. S ezt alkotmányos rangra emelte. Tehát ez 132 Volt olyan magas, miniszter-helyettesi beosztásban levő tábornok, aki - habár elvhű és megbízható kommunista volt - súlyosan „sértegethette” a párt normáit, méltatlanná vált igen magas beosztására, lejáratta a katonai rendfokozatot és saját magát a beosztottai előtt, mégis több éven keresztül beosztásában maradhatott. A ranglétra alacsonyabb fokán szolgálatot teljesítők jóval kisebb kihágás esetén is gyakran igen súlyos büntetéseket kaptak. A személyi karton mindent elbírt. 57
