Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
I. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Magyar Néphadsereg a pártállamban
Dr. Mészáros Gyula A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában I. jogállam volt a maga módján, a maga eredményeivel és korlátáival. Mert, hogy Magyarországon is a párt vezető szerepét a magyar alkotmány tartalmazta, s ennek megfelelően építette ki a különböző szerveit a pártban és az állami életben is.” 133 Nem kétséges, hogy a pártállami diktatúra időszakában az ország irányításában a párt vezető szerepe elsődleges, meghatározó és megkérdőjelezhetetlen. Habár ezt a pártapparátus akkori képviselői és munkatársai nem így értelmezték.134 Az ország alkotmányos berendezkedésére, a törvényességre (és a társadalmi élet valamennyi területére) a párt befolyása tetten érhető volt. Marosán György megfogalmazásában: „Szocialista törvényesség volt és lesz. De nem mindenkinek.”135 Az 1948-tól a rendszerváltásig, 1988/89-ig fennálló rendszer egyáltalán nem tekinthető jogállamnak! A diktatórikus állam alkotmánya nem lehet demokratikus, mert az alkotmány éppen a diktatúrát erősíti meg, amelyből aztán a törvényeit eredezteti. Ezen jogok betartása (már ha betartják) ugyan jogkövető magatartásnak tűnik, de az ország - mint ahogyan az az interjúban elhangzott - „jogállam a maga módján”, semmiféleképpen nem elfogadható, mert a jogállamban a jog forrása a nép, nem pedig egy párt! A pártállamban 133 MN kerekasztal-beszélgetések. MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztály Honvédelmi Alosztálya, 2003. 03. 24., 16. HL MN KGy C 386. 134 Valójában a párt szájíze szerinti tartalmi egyeztetések voltak azok, amelyek révén a kimunkált tervek, dokumentumok, fontosabb parancsok elkészültek, amelyeknek minden esetben meg kellett felelniük a párthatározatokban előírtaknak, „...közvetlenül a rendszerváltás után lehetett azt hallani, de még ma is, hogy itt pártdiktatúra volt, minden hatalom a párt kezében volt, és mindent a párt rendelt el, [...] minden, ami rossz ebben az országban történt, az a párt bűne. [...] a munkatársak munkájának a lényege talán az volt, hogy a vezető szervek és a munkatárs között közvetlen, őszinte és mindennapos kapcsolat épüljön ki, hogy a vezető szervektől tudjunk meg minden szükségeset, ők meg tőlünk tudjanak meg mindent, amire szükségük van. Ennek megfelelően az volt a rend, hogy a vezető szervektől az illetékes munkatárshoz minden fontosabb parancstervezet, elemzés, kidolgozó munka anyaga eljutott. Semmi diktátum nem volt, tanulmányoztuk, részt vettünk a munkaüléseken, munkamegbeszéléseken, munkaértekezleteken, s mint a többi résztvevő, mi is elmondtuk a véleményünket, amit előzőleg az osztályon belül egyeztettünk. És ha csak nem volt valami világot rengető nagyon fontos dolog, amiben eltérés volt köztünk - ilyen nagy ritkán esett meg -, akkor egyáltalán nem vettük rossz néven, ha nem fogadták el a véleményünket, az észrevételünket” - uo., 22. 135 Szakolczay Attila: A fegyveres erőszakszervek restaurálása 1956-1957fordulóján. http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:kiadvanyok/forradalom/szakolczay Letöltés: 2016. 11. 16. 58
