Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
VI. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: Kísérlet a párt és politikai apparátus kádereinek átmentésére
Kísérlet a párt és politikai apparátus kádereinek átmentésére kibontakozó pluralizációs folyamatot”. Szerinte a válasz az, hogy „a jogállamiság keretei között nincs lehetőség erre”, ezért az MSZMP-nek el kell fogadnia „a hatalomgyakorlás fokozatos, kiszámítható keretek között történő megosztását, egyben felvázolja ennek korlátáit, kereteit, valamint a saját elgondolását a lebonyolítás menetrendjére és időrendjére”. Ugyanakkor leszögezte, hogy „az MSZMP a hatalmat semmilyen körülmények között nem kívánja átadni”. Ő úgy látja, hogy ekkor a párt nincs még felkészülve egy plurális politikai struktúra elfogadására, ezért alapvető kérdés az MSZMP „kondicionálása” a verseny helyzetre. Fejti véleménye szerint az MSZMP kisebbségbe kerülése „súlyos politikai válságot, sőt polgárháborúval fenyegető helyzetet teremtene”. A „földcsuszamlás” jellegű változást - nézete szerint - „egész egyszerűen ki kell zárni”. Fejti György szerint kiszámítható hatalommegosztási metódust kell kialakítani, ezért - mivel a helyzet egyedi és átmeneti - a hatalomgyakorlás kétlépcsős bevezetését javasolta. E szerint az első lépcsőben az 1990-es országgyűlési képviselőválasztásokon „a feltételezett erőviszonyok alapján, megállapodásos alapon elosztják a képviselői mandátumokat”, amelyet három vagy négy évvel később - amikorra az MSZMP megerősödhet annyira, hogy a pártok között is a vezető párt szerepét tölthesse be - a „klasszikus” pártversenyen alapuló választás követhetné. Fejti javaslatát a Bizottság elfogadta. A pártot élénken foglalkoztatta az a kérdés, hogy miképpen alakul majdan a viszonya az állam fegyveres erőszakszervezeteivel. Ragaszkodtak a munkahelyi pártszervezetek további fenntartásához, nem vállalták a tulajdonában vagy kezelésében levő vagyonnal történő elszámolást, nem járultak hozzá a Munkásőrség feloszlatásához. Kitartottak amellett, hogy a köztársasági elnök intézményét még a szabad választások előtt hozzák létre, és az új parlament megválasztása előtt kerüljön sor az államfő megválasztására. Utóbbi különösen fontos kérdés volt az MSZMP hatalmának átmentési kísérlete szempontjából, mivel a párt reformszárnyának népszerű vezetőjét, Pozsgay Imrét nagy valószínűséggel a köztársasági elnöki székbe segíthették volna. A kérdéseket a magyar nép, az 1989. november 26-ai négy igenes népszavazással8 döntötte el, melynek során az MSZMP alulmaradt. A szavazócédulán négy kérdés szerepelt: 1. Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? 2. Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről? 3. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében levő vagyonról? 4. Feloszlassák-e a Munkásőrséget? A szavazás valamennyi kérdésben érvényes és eredményes volt. A köztársasági elnököt az országgyűlési képviselők választották 389
