Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
III. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A „fehérterror” vizionálása, avagy felkészülés az állampárt átmentésére?
A „fehérterror” vizionálása, avagy felkészülés az állampárt átmentésére? Véleményem szerint a békés átmenetet nem a fegyveres erőszakot kezében tartó párt és hatalmi elit garantálta. A békés átmenet hordozói a forradalmi eszméket hirdető és a társadalmat a feje tetejéről a talpára állítani szándékozó ellenzéki pártok és mozgalmak voltak. Azok mindvégig fenyegetettségben érezték magukat, mert nem felejtették el 1956-ot, az uralmának megtartása érdekében semmilyen eszköz alkalmazásától vissza nem riadó kommunista állampárt „vezető szerepének” dominanciáját és a szovjet fegyverek ropogását. Jól tudták ők is, hogy „ahol a hadsereg, ott az erő”. Az erőszakszervezetek márpedig éppen annak az egyeduralkodó pártnak a kezében voltak, melynek bűnös politikája miatt az ország súlyos politikai, gazdasági és erkölcsi válságba került, és amely bigott módon védelmezte azt a párthatalmat és kollaboránsait, amely és akik már régen kiérdemelték, hogy a történelem szemétdombján fejezzék be dicstelen ámokfutásukat. A haladó erőknek, a reformereknek volt mitől tartaniuk, amire Csurka István is hivatkozott. A „békés átmenetet” volt ki és volt mi veszélyeztesse. Ne feledjük: akkor még „ideiglenesen” hazánk földjét taposták az orosz csizmák, amelyek passzivitását feltehetően a gorbacso- vi új politikai gondolkodásnak köszönhettük.54 Az események robbanásszerű folyamatában a párt-, az állami és a katonai vezetés sodródott az események forgatagában. Jól tudom - az akkor még kimondhatatlant - hogy a Magyar Néphadsereg közép- és fiatalkorú, 1960-65. évektől katonai szolgálatot vállaló állományának döntő többsége a gyökeres változás híve volt, ami a hadsereg hozzáállását döntően meghatározta. Kárpáti az 1989. július 12-ei vezetői értekezleten55 is az MSZMP-ért aggódik. Mint mondta, „mi lesz a választási küzdelemben, nem szabad alulmaradni, mi részt vettünk 1948-ban a küzdelmekben, tudjuk, hogy kell csinálni, erre a fiatalokat is meg kell tanítani, fel kell készíteni”. Azt nem fejtette ki 54 Gorbacsov és a vezetés más tagjai 1988-1989 folyamán nem egy esetben ismételgették a katonai erő alkalmazásáról való lemondást. Implicit módon elvetették ugyan egy szovjet beavatkozás lehetőségét, de kategorikusan sohasem mondták ki, hogy a Szovjetunió akkor sem fog beavatkozni valamely kelet-európai szövetségese belügyeibe, ha ott a politikai átalakulás horribile dictu a szocializmus teljes feladásához és nyugati típusú parlamenti demokrácia helyreállításához vezetne. - Békés Csaba: Magyarország, a szovjet blokk és a nemzetközi politika az enyhülés időszakában, 1953-1991. Akadémiai doktori értekezés. 313. http://real-d.mtak.hU/653/7/dc_499_12_doktori_mu.pdf Letöltés: 2017. 04. 04. 55 HLHMT 1980-89 31. d.85.ő.e. 241
