Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
I. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Magyar Néphadsereg a pártállamban
Dr. Mészáros Gyula A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában I. A Magyar Néphadsereg ebben a háborús csoportosításában lényegtelen, szimbolikus erőkkel, de magyar testvéreink ellen lépett fel. A Trianonnal elszakított felvidéki magyar embereket azonban nem a fegyverek sebezték meg, hanem az a tény, hogy éppen az anyaország fegyveres erői akadályozták meg reformkísérletüket, ami leginkább sértette az önérzetüket. Hosszú időre volt (vagy van?) szükség, hogy ezek a sebek begyógyuljanak, ha egyáltalán begyógyulnak. Az anyaországtól elszakított magyarság emlékezetéből nem lehet kitörölni, hogy magyar a magyar ellen lépett fel a fegyverek árnyékában. Mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy a csehszlovák demokratizálódási folyamat több mint két évtizedre kitolódjon. Ez volt az az egyik megbocsájthatatlan bűn a sok közül, amivel az MSZMP máig nem tudott elszámolni. Végül szólni kell a VSZ katonai vezetésének problémáiról, amelyek az 1968-as „Sumava” gyakorlaton mutatkoztak meg igazán, de a „Duna” fedőnévvel futó, csehszlovák lerohanás előkészítésekor is jelentkezett. A VSZ Egyesített Fegyveres Erőinek vezetését a Varsói Szerződés megalakulását követően a Szovjetunió honvédelmi minisztere, illetve vezérkara végezte a mindenkori főparancsnokon keresztül,396 mivel nem volt a tagállamok képviselőiből kialakított törzse. A honvédelmi miniszter gyakorta a főparancsnok feje felett is átnyúlt, ha az érdekei úgy kívánták meg. Az EFE vezetési módszereinek tarthatatlansága a „Sumava” és a „Duna” gyakorlaton és főként az utóbbi előkészítése során mutatkozott meg. A tagállamok katonai vezetőinek érdemi beleszólása nem volt a döntésekbe, mivel azok honvédelmi miniszterei csak a főparancsnok helyettesei, vagyis a beosztottai voltak, s vajmi kevés beleszólásuk volt az ügyek intézésébe. Ez diktatórikus vezetéshez, öntörvényűséghez és a tagországok önállóságának korlátozásához vezetett. Szükségessé vált az egész vezetési rendszer megreformálása. Czinege had- seregtábomok már 1965. április 21-én, a Politikai Bizottsághoz felterjesztett - az Egyesített Fegyveres Erők vezetésének helyzetéről szóló - jelentésében felvetette, hogy: „Formális és jogilag nem tartható, hogy a tagállamok kormányainak honvédelmi miniszterei a főparancsnok helyettesei, tehát katonai értelemben beosztottjai, továbbá, hogy az Egyesített Fegyveres Erőknek nincs kollektív 396 AVarsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnokai: Ivan Konyev, a Szovjetunió marsallja (1955-1960); Andrej A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja (1960-1967); Ivan I. Jakubovszkij, a Szovjetunió marsallja (1967-1976); Viktor G. Kulikov, a Szovjetunió marsallja (1977-1989); Pjotr G. Lusev, hadseregtábornok (1989-1991). 158
