Riba András László - Szekér Nóra: Dokumentumok a Magyar Demokrata Fórum korai történetéből, 1987-1989. Válogatás a lakiteleki Rendszerváltó Archívumból - RETÖRKI könyvek 27. (Lakitelek, 2017)

Dokumentumok

Dokumentumok az MDF korai történetéből

A nemzetközi kapcsolatok második világháború után létrejött rendszere napjainkra alapvetően átalakult. A bipoláris világ; a belül teljesen egynemű, kívül egymással szögesen szemben álló két rendszer végletesen leegyszerűsített, egysíkú képe visszavonhatatlanul a múlté.

Az elmúlt két-három évtizedben az erőviszonyok lényegesen átrendeződtek a világban; új erőközpontok jelentek meg, ami nagymértékben oldotta a merev, dichotóm hatalmi modellt. A legutóbbi egy-két év szovjetunióbeli, közép- és kelet-európai fejleményei pedig teljesen szétfeszíteni látszanak azt. Mind határozottabban egy többközpontú világcivilizáció képe bontakozik ki, amelyben öt erőközpont: az Egyesült Államok, a Szovjetunió, az Európai Közösség, Japán és Kína foglal el politikai, katonai és/vagy gazdasági súlya miatt kiemelkedő helyet404. Mellettük azonban olyan regionális hatalmak, mint India és Brazília is mind markánsabb nemzetközi szerepet játszanak. A megelőző évtizedekhez képest ugyancsak erőteljesebbé válik néhány — főként közép-európai és kelet ázsiai-kis és közepes állam szuverén nemzeti érdekérvényesítő képessége.

Az elmúlt egy-két évtized változásai nemcsak a „kelet-nyugati”, hanem a számos ponton ugyancsak erőszakoknak és ideologikusnak bizonyult „észak-déli” sémának sem kedveztek. (Az utóbbi esetben elég a kelet- és dél-ázsiai új ipari országokra gondolni, nem szólva Afrika, Ázsia és Latin Amerika - azok tájegységei és államai - rendkívüli eredendő sokféleségéről.)

Az égtájakkal azonosított három „világon” belül — nemzeti vagy regionális alapú, gazdasági, kulturális, vallási természetű, helyi vagy kontinentális méretű - érdekütközések keletkeztek, vagy éledtek újra. Ez párhuzamosan globális, nagytérségi és tájegységi szolidaritások új szálai szövődnek, amelyek - pl. a gazdasági kapcsolatok nemzetköziesedése terén, az emberi létet fenyegető nukleáris környezeti katasztrófa elhárításában - mindinkább átlépik a merev tömb- és államhatárokat. A kölcsönös függés és egymásrautaltság nyilvánvaló tényei ezeken a szinteken új külpolitikai látás- és cselekvésmódot kényszerítettek ki. Másutt történelmi együttélési, együttműködési keretek tudati reneszánsza (Közép-Európa, Baltikum, Skandinávia) kérdőjelezi meg a zárt, elszigetelt ideológiai rendszerek létjogosultságát a 20. század harmadik harmadában.

404 Joó Rudolf megállapítása különösen érdekes Francis Fukuyama (A történelem vége, 1989) és Samuel R Huntington (A civilizációk összecsapása, 1993) vitájának tükrében.

298